Nyolcvan évvel ezelőtt már javában törtek előre a tengelyhatalmi szövetség csapatai a Szovjetunió területén. A végeredmény és néhány sarokpont kivételével azóta is vita van. A történelemtudomány és a történetírás, az ideológia és az emlékezetpolitika szempontjai egyaránt befolyásolják, hogy ki milyen álláspontot foglal el. Az alábbiakban az általam a legvalószínűbbnek tartott forgatókönyv-részleteket próbálom tételesen összefoglalni, természetesen a mi magyar szemszögünkből.

Német katonák a Barbarossa hadművelet idején (Brittanica)

Ebben a részben (az előzményeket lásd itt) az amerikai biofegyver-program egyik fő központjának, Fort Detricknek a történetét tekintjük át. 1929-ben az amerikai hadsereg a Maryland államban Fredrick városkától tartós bérletbe vett egy földsávot, hogy ott szükségrepülőteret alakítson ki. Ez lett Detrick Field. Két évvel később a Marylandi Nemzeti Gárda kapta meg a területet, hogy ott repülő-kiképzőközpontot létesítsen. 1940-ben az amerikai légierő kapta meg a bázist, és egészen 1942-ig használták. Egy ideig csend honolt a környéken, majd 1943-tól a hadsereg kémiai hadviselésért felelős szolgálata (Chemical Warfare Service) települt ide. Eközben, szövetségi szinte 1942-től megindult a biofegyver-kutatás is. Az új kutató-szolgálat azután 1943-tól a Camp Detrick-é átnevezett bázison talált otthonra. Rövid idő alatt hatóanyagokat fejlesztettek ki és eljárásmódokat dolgoztak ki az esetleges – akkor ismert! – biofegyver-támadások ellen, és egy kórházat is felállítottak. Közben persze a védekezés mellett a támadásra is készültek, és a fertőző ágensek célba-juttatásának módjain is dolgoztak.

A bázis főkapuja 1954-ben (Preserve Maryland)

A 19. század eleji festményeken még gyakran láthatunk teheneket, lovakat itató pásztorokat, parasztokat a Balaton partján. Ekkoriban ugyanis még nem volt semmilyen fürdőélet a Balatonnál. Az ismert települések, pl. Badacsony, Tihany, Balatonfüred valamely nevezetességük, látványosságuk, a jó boruk vagy a savanyúvíz miatt váltak kedveltté. Kezdetben nem annyira a tóban való fürdőzés bizonyult vonzónak, mint inkább a különféle gyógyforrások, savanyúvíz- és gyógykúrák. Balatonfüreden az 1820-as évektől kezdte el Oesterreicher Manes József, füredi fürdőorvos használtatni betegeivel a tó vízét, azaz a hidegfürdőt. A Balaton fürdőkultúrája csak a 19. század második felében kezdődött. Ehhez egyrészt hozzájárult a rendszeres gőzhajójárat megindulása (1847-től), a korszak közéleti személyiségeinek (Kossuth Lajos, Széchenyi István) Balatont népszerűsítő propagandája, a fürdőhelyek fejlesztése, valamint a déli vasút megindulása (1861) és a fürdőegyletek megszületése.

Mészöly Géza: Fürdőház a Balatonon (1875)

A XX. századdal a technika félelmetes csodáit gátlás nélkül felhasználni kívánó korszellem köszöntött be. Egy 1914-ben megjelent Jack London novellában az alábbi prófétai szavak olvashatóak: „Ez ultra-modern háború volt, a tudósok és a laborok háborúja. Száztonnás ágyúk játékszernek hatottak a mikroorganizmusokat tartalmazó lövedékek mellett, amelyeket a laborok bocsátottak ki. Ezek a halál hírvivői, a pusztító angyalok voltak, amelyek szétvertek egy milliárdos birodalmat.”

Egy, a biológiai hadviselés elleni védekezésről szóló kétpárti amerikai kongresszusi jelentés képregényének fedlapja