Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Mi lett volna ... ? Ha a keleti magyarok megmaradnak?

A volgai magyarok sorsáról kevés adat áll rendelkezésre. A mongol betörés örökre szétszórta őket a körülöttük élő törökös népek tengerében. De mi lett volna ha sikerül átvészelniük a tatárjárást? Mi lett volna, ha sikerül csatlakozniuk a Magyar Királysághoz?

1221-ben Dzsingisz kán nyugati irányba indította el két legjobb hadvezérét, Dzsebe-Nojont és Szübötej-Bagaturt két, egyenként 10 ezer harcost számláló hadosztállyal (töménnyel/tümennel). A megbízatásuk elsődlegesen az volt, hogy kézre kell keríteniük Muhammad Alá-ad-Din sahot, a mongolok által lerohant Közép-Ázsia korábbi uralkodóját. Mivel az üldözött sahról kiderült hogy halott, a két vezér feladata átalakult: mélységi felderítést kellett végezniük nyugati irányban. Ezzel elindult a Nagy Portya, a hadtörténelemben egyedülálló lovasbravúr, amelynek során közel 8000 km-t tettek meg Dzsebe és Szübötej seregei. A két vezér Iránon keresztül a Kaukázusba vidékére tört be, a sah örökösét, Dzselál Ed-Dint üldözve. Mindenütt tűz és halál kísérte útjukat. Utána átkeltek a hegyeken, legyőzték az alánokat (jászokat) és a kunokat is, ezzel a kelet-európai sztyeppén megrendítették a kun törzsszövetség hatalmát. Kötöny, a kunok kánja az orosz hercegekhez fordult segítségért, de a rákövetkező májusban a Kalka folyó mellett vereséget szenvedett az egyesült kun-orosz sereg.

Volgai bolgár harcosok. A keleti magyarok is hasonlóak lehettek (bolgar.info)


Szabó Ákos
Szabó Ákos

történész

A szocialista blokk motorizációja

A szocializmus fogyasztói oldala, a nehezen várt Trabantok, ezeröcsi Ladák és Záporjóskák világa. A hiánygazdaság a személyes mobilitás terén is hiányt szült. 1991. április 30-án gördült ki az utolsó Trabi a gyár kapuján.

Az egykori szovjet érdekszférába tartozó országok lakói számára ma már teljességgel ismeretlen a hiánygazdaság fogalma. Krakkó, Prága, Budapest lakói kellemetlenséget csak a tavaly berobbant pandémia idején éreztek, amikor azzal kellett szembesülniük, hogy rövid időre kifogyott az élesztő a boltok polcairól, és a vásárlási idősáv miatt nem mehettek akármikor a liberális világ templomaiba, a szupermarketekbe. Pedig nem is olyan rég – nagyszüleink alkotó éveiben, vagy éppen szüleink fiatal korában – a sorban állás ugyanúgy a mindennapok részét képezte, mint a boltvezetők korrumpálása az „importból visszamaradt” (ergo jobb minőségű) áru megszerzéséért. A II. világháborút követően a győztesek saját érdekeiknek megfelelően kezdtek hozzá a világ – és benne Európa – újjáalakításához. Az öreg kontinens nyugati fele az amerikai érdekszférába került, míg Közép-Európában a szovjet lett az úr.

A Vörös Hadsereg az általa megszállt területeket módszeresen fosztotta ki: nyersanyag, mezőgazdasági termény, élőállat, és ipari eszközök is a Szovjetunóba kerültek. A legyőzött Németországból, a híres vállalatok tervezőasztalairól számtalan terv, fejlesztés, „landolt” a Kreml urainál. Mivel a háború utáni Európában kiemelet kérdés volt a motorizáció ügye, a szovjetek is több tehergépkocsi és személyautó tervét kezelték kiemelten, természetes módon prioritást adva a tehergépkocsiknak, amelyeket a hadseregnek szántak, a személyautózás élményét meghagyva egy szűk körnek: a fő kádereknek és azok családjainak. A Szovjetunióban a ZIM és a ZISZ autói készültek a pártelit részére, vagyis a Molotovról, illetve a Sztálinról elnevezett autógyárakban. A Nagy Tanítómesterről, Leninről elnevezett autógyár - a ZIL - mint márkanév később azonban mint teherautógyár futott be nagy karriert.

Pobjeda kabriók a Molotov Autógyár udvarán