Máthé Áron
történész, szociológus
Ha ez ember kommunikációs szempontból próbál megvizsgálni egyes történelmi jelentőségű politikai beszédeket, óhatatlanul is felmerül a megcélzott közönség kérdése, és egyáltalán a beszéd célja. Ki és hova akarja magát átpozícionálni, milyen új szerepet oszt ki magának a beszédben, és végül, a beszédet hogyan fogadja a szélesebb nyilvánosság. Hruscsov halála után fél évszázaddal két, látszólag távol eső beszéd hasonlóságaira szeretném felhívni a figyelmet.
A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának XX. kongresszusának utolsó napján, 1956. február 24-én este terjedni kezdett a hír: a kongresszus a külföldi vendégek és a testvérpártok kizárásával még folytatódni fog. Február 25-én, röviddel éjfél után hangzott el Hruscsov híres-hírhedt titkos beszéde, a személyi kultuszról és Sztálin szerepéről. A beszéd alatt többen rosszul lettek. Nem sokkal később John Rettie, a Reuters tudósítója egy szovjet ismerősétől értesült a beszédről. Rettie élete végéig meg volt győződve arról, hogy maga Hruscsov szivárogtatta ki rajta keresztül Nyugatra a beszéd tényét.
Nyikita Szergejevics Hruscsov (Bécs, 1961) és Gyurcsány Ferenc (Davos, 2007)