Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Csak pénzről szól a foci? Varga Zoli, a Hertha és a Bundesliga-botrány 1. rész

Történet a német focivilág legnagyobb bundabotrányáról, és egy magyarról, akiben végül is nagyobb volt a becsvágy, mint a dicsvágy. Varga Zoltán 1968-ban a mexikói vb-n "disszidált", mert nem bírta a létező szocializmus kádárista szürkeségét - úgy érezte, ennél ő többet tudna elérni. A Fradit ráadásul az állambiztonság is fojtogatta.

Varga Zoltán külföldön először a belga Standard Liege keretében edzett, majd a Herthához igazolt. 1970. november 7-én mutatkozott be a Herthában a bajnok Mönchengladbach ellen 4–2-re megnyert berlini mérkőzésen. A negyedik berlini gólt Varga szerezte 85 ezer olyan néző előtt, akik jószerivel miatta jöttek ki. Egy mai anekdota szerint amikor Dárdai Pál a Herthához került, egy öreg szertáros említette neki, nem látott még olyan játékost az Olimpiai Stadionban, aki úgy lőtt volna kapura, mint Varga Zoltán. Varga a berlinieknél 10 gólt szerzett s 1971-ben a bronzéremig jutottak. „Öröm volt nézni, ahogy játszik. A technikájával, és azzzal, ahogyan megértette a foci lényegét, nagyon sokat hozzátett a sikerünkhöz” – idézte fel Varga szerepét a csapattársa, Uwe Wit. „A legjobb játékosunk. Briliáns a technikája, ugyanolyan tehetség, mint Cruyff, csak éppen Cruyff fizikailag erősebb” – fejezte ki csodálatát a berliniek vezető edzője, Helmut Cronsbain. Egyébként egy másik magyar is játszott akkoriban a csapatban: az erdélyi Gergely László (akkori hivatalos nevén Vasile Gergely).

Varga Zoltán (Hans Peters - ANEFO/Nationaal Archief)


Csakhogy „Berlin felett az Ég” ekkoriban csalóka színekben tündökölt. Nem a hidegháború, és várost a kellős közepén kettészelő Berlini Fal miatt. „Antifasiszta Védőfal”, ahogyan a hivatalos kommunista propaganda nevezte - a Hertha vezetése féltette is Vargát a keletnémet kommunista állambiztonságtól, a Stasitól. De nem ezért lett borús az ég, hanem azért, mert a berlini német focisták elhitték, hogy a „pénznek nincs szaga”. Csakhogy ezúttal volt. Az 1970–1971-es bajnokságban a kiesés ellen harcoló Kickers Offenbach vezetői megkeresték a Hertha-futballistákat, 10 ezer márkát ajánlva, hogy verjék meg az ugyancsak a bentmaradásért küzdő Arminia Bielefeldet. A kiesés az Offenbach számára a pénzügyi csődöt jelentette volna. Igen ám, de a bielefeldiek viszont 15 ezret dobtak be, hogy a Hertha ne hajtson ellenük. A berliniek elkövettek egy nagy hibát, azt, hogy az Arminia feltételeit elmondták az ajánlatot tevő Offenbach elnökének, aki magnóra vette a telefonbeszélgetést. S miután az Offenbach kiesett, nyilvánosságra is hozta, méghozzá drámai és parádés módon. 1971. június 6-án, egy nappal a nyolcadik Bundesliga-sorozat vége után, Hessen tartomány szívében, Horst-Gregorio Canellas, a Kickers Offenbach elnöke az 50. születésnapját ünnepelte. Celebek, újságírók és a futballvilág meghatározó alakjai vették részt a kerti mulatságon. Köztük volt Helmut Schön, a nyugatnémet válogatott edzője is. A party egy adott pillanatában Canellas azt mondta a vendégeinek, hogy csapatát csalással szorították ki az első osztályból, s hogy nem a pályán, hanem az ügyész előtt fognak eldőlni a meccsek. Ezzel bekapcsolta a magnót. A magnófelvételen ő maga, tehát Canellas hallatszott, amint két berlini focistával, Bernd Patztkéval és Tasso Wilddel alkudozik, akik azonban nem adták el az Offenbachnak a meccset, mivel a rivális, szintén a bennmaradásért küzdő Bielefeld többet ajánlott! A felvételen, amely hamarosan bejárta a német médiát, más német sztárfocisták is hallhatóak voltak, például Manfred Manglitz.

Horst-Gregorio Canellas, a Kickers Offenbach elnöke (planet-wissen.de)

A DFB, a német labdarúgó szövetség először Canellas ellen fordult. Elítélése után azonban Canellas magánnyomozókat fogadott és bizonyítékokat gyűjtött. Az adóhatóság is vizsgálódásba fogott, és a botrány dagadni kezdett. Az itthoni kommunista propaganda-sajtó pedig lelkendezett: "A nyugatnémet labdarúgó-szövetség azonnali hatállyal kizárta tagjainak sorából Varga Zoltánt és Gergely Lászlót. Az egyelőre még átmeneti döntést a DPB sportbírósága hozta, azután, hogy ismeretessé vált: a Hertha BSC két labdarúgója pénzt fogadott el az ellenféltől”

Varga Zoltán a Hertha csapatában (Picture Alliance / DPA)

Ez természetesen nem így történt. A bizonyított bunda ellenére a szövetségnek (talán a befolyásos szponzorok miatt?) nem akarózott fellépni a klub ellen, helyette a szalagon hallható két német Hertha-játékos mellett a két magyar fiú kapott súlyos eltiltást. Gyakorlatilag velük akarták elvitetni a balhét. Varga azonban beperelte az NSZK szövetségét, mondván, gólt akart rúgni – egy szabadrúgása az egyik kapufáról a másikra vágódott, de a labda nem befelé, hanem kifelé pattant, s a következő lehetőségnél társai arrébb is lökdösték, nehogy belője… –, mire az volt a válasz, van ő akkora klasszis, hogy szándékosan is képes "csak" kapufát rúgni. Varga ekkor kérdéseket tett fel mások szerepére vonatkozóan, mire a szövetség vádalkut kínált: két évre mérséklik a büntetését, sőt külföldön ezt követően akár rögtön pályára is léphet, ha elmondja, amit tud. Varga pedig dühös volt, mivel a többiek lapítottak, mint disznó a rozsban. Amit elmondott, az alátámasztotta a Canellas által összegyűjtött adatokat. A folytatódó vizsgálat során kiderült, hogy nemcsak egy meccsről volt szó, hanem legalább tízről, és 10 csapat játékosai, illetve vezetői is érintettek az ügyben. Ezt Canellas már korábban is jelezte, hiszen majdnem nyíltan mentek a vesztegetések és maga Canellas is részese volt ezeknek. Összesen legalább egymillió márka cserélt gazdát a bundák során. Nem is csoda, hogy a nyugatnémet sajtóban még azt is pedzegették, hogy a DFB vezetői is tudtak a fixált meccsekről, s ezért igyekeztek „kurz und gutt”, semmitmondó ítéletekkel lezárni a német futball egészét megrázó botrányt. Végül több mint félszáz focistát tiltottak el (például a Hertha és a Schalke csaknem teljes játékoskeretét), sokakat élethossziglan. Ez persze képmutatás volt, hiszen ezeket a döntéseket rövidesen egy-két éves eltiltásokra enyhítették. 1973-ra majdnem mindenkinek "megkegyelmeztek". Ráadásul hét játékos lement Dél-Afrikába játszani, s ezzel kitűnő zsarolási alapot teremtett. Dél-Afrika ugyanis az apartheid miatt sport-embargó alatt is állt, viszont kitűnő pénzeket fizetett minden oda szegődő játékosnak.

FOLYTATJUK (Források a következő rész végén)