Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Egy látnok - tíz éve halt meg Csurka István

Tíz éve halt meg Csurka István, drámaíró, politikus - és nem mellékesen a modern jobboldal a legnagyobb hatású vátesze. Fogyasztói világ, amerikai birodalom, magyar sors, népvándorlás - Csurka előre szólt.

Életútjáról a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap és az Index egyaránt korrekt írásban emlékezett a mai, tizedik évfordulón. Hogy antiszemita lett volna? Manapság gyakorlatilag bárki az lehet, s megint másvalaki, aki az volt, hirtelen már nem is az a média "ego te absolvo" műsorainak elhangzása után. Nem tisztünk értékelni kijelentéseinek, munkásságának ezt a részét, s talán még nem is érkezett el az idő, amikor higgadtan lehetne beszélni Csurka zsidókkal, zsidósággal kapcsolatos mondatairól. Amelyek között voltak objektív megállapítások, s voltak bántóak is. Annyi bizonyos, hogy öntörvényű ember volt, szókimondó, s egyáltalán nem politikus, így bántani sokszor mondott bántó dolgokat. Miközben tehát politikusnak kudarcos volt, egész élete a politikáról szól, s ebben a tekintetben végül is sikeresnek tekinthető, hiszen nagy vonalakban őt igazolta az idő. Kívánni kétségtelenül azt kívántuk és kívánjuk, hogy egyes prófétai jóslatait bár nem igazolta volna, s ezután se igazolja. Élete végén a nagy közéleti harcos számára egyfajta megbékélés lehetősége irodalmi alkotásain keresztül jött el, hiszen Karinthy Márton színházában műsorra tűzte igazán kiváló, a modern embert a teljes valójában bemutató drámáit.

Drámai művei tehát tovább élnek, de tovább élnek politikai hagyatékának időtálló figyelmeztetései is.

Néhány olyan szövegrészlettel szeretnénk tisztelegni előtt előtt, amely arról tanúskodik: a huszadik század végére, mint annyiszor történelmünkben, a lírai művész rajzolta fel a jelen mélységeit és a jövő útjait.

MIÉP nagygyűlés 1995, Csurka István beszél (MTI)


"Ma nincs földkérdés. Földje lényegében senkinek sincs. A föld, a vagyon helyébe mára az információ, a kultúra, a szabadidő lépett. Ez az a vagyon, amivel mindenkinek szabadon kellene rendelkeznie, ezt kellene igazságosan, demokratikusan elosztani. Ma viszont információ-nagybirtokosok vannak, és információzsellérek. Meglehet, ez az állapot legalább annyira vészterhes a nemzet jövőjének alakulása szempontjából, mint a földkérdés megoldatlansága volt annak idején. [...] A homo oeconomicus ebben a világban soha nem lehet igazán független, és mindig manipulálható, mert csecsszopóként csüng az árun, az elosztáson. A javak megszerzése és birtoklása körüli mindennapos küzdelemben végképp kiszolgáltatottá válik. […] A homo habilis azonban nemcsak azért, mert kevesebbel is beéri, hanem elsősorban azért, mert élete értékeinek nem a birtoklást és az előnyöket, a szolgáltatásokból való részesülésének minőségét és mértékét, hanem a saját alkotó tevékenységét és önépítését tartja, sokkal függetlenebb lehet." (Új magyar önépítés - elhangzott a monori tanácskozáson, 1985. június 15.)

"Talán csak Kínában és Japánban látható valami tervszerűség és következetesség, és az izraeli politikának van meg a maga egyirányúsága. Kínát áthatolhatatlan tömegei, évezredes zártsága, életformájának egyszerisége teszi és teheti magabiztossá. Kína van, Kínát csak tudomásul lehet venni, mint magát a Földet vagy a tenger hullámzását. Japán hasonló tulajdonságai mellett népének a munkához és a kötelességekhez való viszonya és ebből következően a roppant mértékben felhalmozott munka-tőke teszi erőssé, öntörvényűvé. Izraelt pedig az állandó veszélyeztetettség abroncsolja össze, a politikának és a nemzettudatnak állandó eleme a megelőzés. Európában ezzel szemben birodalomroncsok vannak. A második világháborúból mind a győztesek, mind a vesztesek súlyos presztízsveszteséggel kerültek ki. Európa mindegyik hatalma, még a gazdaságilag legerősebb Németország is Washingtonban ellenjegyezteti lépéseit, s igyekszik jó pofát vágni ahhoz, hogy egy szövetségi rendszer keretében támogatják és ellenőrzik.  (...) A multinacionális nagyvállalatok beláthatatlan hatalommal rendelkeznek. Az egyes ember szabadsága, jóléte, fogyasztói tudata olyan létezési formák kialakulását ígérik, amelyeket csak világnyugalomban lehet tartósan fenntartani, ezt a békét azonban nyomor-jólét ellentétvonal mentén, a kettéosztott világ, az éhező és ennek következtében »hadra fogható« és mozgósítható embermilliárdok veszélyeztetik. Nagy feszültség van észak és dél között, a világállapot jellemzője a bizonytalanság. A mai fogyasztói s tévénéző embernek elsősorban komfortigénye van. Konrad Lorenz írta már 1972-ben: »A legszerényebb háztartási alkalmazott is felháborodottan tiltakozna, ha olyan fűtéssel, világítással, fekvő- és mosdóalkalmatossággal ellátott szobát kínálnának neki, amilyen Goethe titkos udvari tanácsos vagy akár Anna Amália weimari nagyhercegnő számára teljesen megfelelt volna.« Az emberek ma már nem képesek bizonyos nélkülözések és kemény munka árán, tartós erőkifejtéssel valamely célért küzdeni, mert nem is ismerik már a kielégülésnek azt a formáját, amely az így elért célban várja őket. Ehelyett az azonnali, a megvehető kis kielégülések váltak gyakorlattá, s ezt ösztönzik a reklámok is. Kockázatos tehát ennek a kollektív erőfeszítésnek az igényével előállni. A magyar társadalomban pedig különösen. Mert a Kádár-korszak a végtelen önkizsákmányolás évtizedeit hozta. Nagyon széles társadalmi csoportok vetették bele magukat a túlmunkába, a házépítésbe és a nyugatihoz hasonló életkörülmények megteremtésébe, és nagyon sok embernek sikerült is valami felemás luxust felhalmoznia. Az eredménye mindennek pedig az lett, hogy az emberek elfáradtak; a társadalomnak ma már egyre vékonyabb rétegei kaphatók efféle erőfeszítésre. A rendszerváltozás és a gazdasági szerkezet szükségszerű átalakulása pedig ezt még megtetézte a reáljövedelem csökkenésével, az életszínvonal süllyedésével és a hitelből élés lehetőségének az elvesztésével." (Néhány gondolat..., 1992. augusztus 20.)

"A cél a következő: térdre kényszeríteni a kormányt, de elsősorban a magyar gazdasági rendszert, hogy az egész magyar gazdaság áron alul kerüljön árverésre. Miután ez megtörtént, azok kezébe kerül a magyarság egész vagyona, azok lesznek a tulajdonosok, mégpedig a magántulajdon közösen kivívott szentsége alapján, akik eddig vagy az elmúlt rendszer kinevezettjei voltak, vagy pedig messzi földről érkeznek vevőként. Így bezárul a kör, mert lehet, hogy pillanatnyilag ez után az átrendeződés után jobb ízű lesz az élet, a lencse, de a magyarság nagy népi tömegei előtt végleg becsapják a nemzetté válás kapuját. És nem olyan nemzeti középosztály alakul ki, amelyik Európába vezethetné az egész nemzetet, hanem egy hibrid és jellegtelen, tartás nélküli. Nem szeretek magamra hivatkozni, de én ezt az eshetőséget már 1987-ben felvetettem az első lakiteleki sátorozáson. Azt mondtam, hogy a nemzeti katasztrófa az lesz, ha ez a nép pincérnemzetté válik a saját hazájában. Vagyis: ha a puszta kiszolgálás lesz a feladata." (1990.október, a taxisblokád kapcsán a Vasárnapi Újság c. rádióműsorban)

"Ez a kor, amelyben élünk különösen az, ami ránk következik a jövendő században a Népvándorlás kora. A színes bőrű, mérhetetlen szegénységben élő, de viharosan szaporodó népek keletről nyugatra, délről északra vándorolnak. A nemzetközi nagytőke és a bankok elősegítik ezt a népvándorlást, mert ez az érdekük. Az USA a NATO-n keresztül már beérkezett Európa közepébe, és most a saját igényeinek megfelelően néplerakatot akarnak csinálni Európa és Oroszország között. Erre pillanatnyilag sajnos Magyarország a legalkalmasabb, mert kasztja – kormányai régen elárulták. A trianoni határok között Magyarországon húszmillió ember is elfér, de belátható időn belül ebből csak hétmillió lesz a magyar és négymillió cigány, a többi kilenc pedig mindenféle vegyes, akkor Magyarország nemzetközi néplerakat lesz itt a Kárpát – medence közepén, nagyjából ugyanannak a nemzetközi kozmopolita rétegnek a vezetése alatt, mint ma. Nagyon keserű lesz akkor Magyarnak születni. Megbélyegzettség, üldözés, megszégyenítés és a teljes Magyar történelem eltagadása lesz az osztályrészünk. Nyelvünk helyén vartyogást hallhatunk." (1998.augusztus 20-i nagygyűlés)