Egy litván herceg aki ukrán volt?

"Palanok-vár Munkácson (Zakarpattya megye). Egy régi vulkáni dombon helyezkedik el. A 10. század Munkács a Kijevi Ruszhoz tartozott, a 11.században Magyarországoz. A vár erődítményeit lerombolták 1086-ban a kunok és a tatárok 1241-ben. Újjáépítette Fedir Koriatovics litván herceg." Ez a kis magyarázó szöveg az Euromajdanpress ukrán hírügynökség (?) twitter csatornáján jelent meg még régebben.

A fentebbi megjegyzésben több, közkeletű, szándékos félremagyarázást láthatunk, amelyek azonban sajnos gyökeret vertek az ukrán köztudatban. „Mind az orosz, mind az ukrán történetírás egyes képviselői – abból kiindulva, hogy a Magyar Királyság ma Kárpátaljának nevezett régiójában valóban élt szláv népesség a középkorban – a területet nem mint a Magyar Királyság részét, hanem mint a Ruszhoz tartozó politikai egységet értelmezik.” (1) Valójában arról van szó: ha mi most ott lakunk, akkor ehhez a jelenhez tartozni kell(ene) egy múltnak is!

Lássuk tehát a tényeket! „A Kárpátok magas hegyei kétségkívül markáns határvonalat alkottak. A hegység két oldala közti mozgásra csak a hágók voltak alkalmasak, ami a védelem szempontjából előnyös volt, mivel a hágók megfelelő őrzésével biztosítani lehetett az ország védelmét. A hágóknak a magyar Alföld felé eső oldala a Magyar Királyság területéhez tartozott, akkor is, amikor a korai időben lakatlan vagy gyéren lakott gyepű vidékét jelentette. A tényleges határ viszont ott húzódott, ahol adminisztratív pontokat, települést találunk. […] A Kárpátok keleti oldalán a fejedelmi hatalom központjainak meg[1]szervezése két csomópont körül történt. Az egyik központ Przemyśl és környéke volt, a másik Halics vidéke. A kezdetben gyér lakosság a 12. század középső harmadától kezdett növekedni. […] Joggal állapítja meg tehát Miroszlav Voloscsuk a Magyar Királyság északkeleti régiójáról: »A XII. század végéig az Árpádok és a Rusz közötti kapcsolatokban a fejedelmi személyeken kívül csak néhány szórványos adatunk van. [Ez ideig] a Magyar Királyságban ruszin településnevekre és lakosságra utaló híradások gyakorlatilag nincsenek.«”. (2)

Vagyis Kárpátalja soha nem volt semmiféle keleti szláv állam része 1944 előtt. Azt már csak halkan érdemes megemlíteni, hogy Munkács várát nem pusztították el a tatárok 1241-ben, mivel nem tudták bevenni. Csak a várost égették fel a megszokott módjukon. Van egy érdekes megjegyzés azonban egy bizonyos litván hercegről, Fjodor Koriatovicsról. A 14. században a tatárjárás és a mongol hódoltság miatt széteső Rusz egyébként is szétdarabolódott politikai tájképe még bonyolultabbá vált. A harcias litván törzsek meghódították a korábbi Rusz nyugati és déli részeit, s ezzel a modern Fehéroroszország (Belorusszia) és Ukrajna kialakulásához vezető első lépés megtörtént. A litvánok uralmát azonban nem idegen elnyomásként értelmezték, mivel nagyságrendi különbség volt a demográfia terén a szlávok javára. Egyszerűen csak mintha egy másik uralkodóház jött volna, hogy a Rusz fölötti uralmat átvegye. Így „kerül a csizma az asztalra” az emlegetett Fjodor Koriatovics herceg esetében. De vajon miért fontos ez az a mai ukránoknak? Nos, a litvánok idővel annyira elszlávosodtak, hogy a mai Ukrajna területén levő fejedelemségek uraiként kis ráhagyással még akár ukrán előképként is értelmezhetőek.

Fedir Korjatovics egy 18.századi festményen

Fjodor – ukránosan: Fedyr – Koriatovics (Korjatovics) szobra a munkácsi várban áll. Az ukrán nacionalista történelemértelmezés Fodor Koriatovics alakját arra használja fel, hogy a térség „ukrán” múltját erősítse meg. Azon kívül, hogy maga a herceg mint „ukrán” is csak bajosan értelmezhető, szó sincs arról, hogy szuverén uralkodóként birtokolta volna Munkácsot vagy a tartományához csatolta volna, rövid magyarországi "vendégszereplése" alatt. Lássunk három tudományos munkából a hercegre vonatkozó idézeteket!

„A ruszin (podóliai) telepesek nagy csoportjai azután érkeztek a vidékre, hogy Fjodor Korjatovics fejedelem száműzetésbe kényszerült (1392), és Munkács és Makovica vármegyék (ma Mukacevo) (Ukrajnában Munkács, Szlovákiában Zborov) ura, valamint Bereg és Sáros vármegyék grófja lett. […] A fejedelem az 1360-as és 1370-es években Magyarországon tartózkodott. Az általa Munkács (ma Munkács, Ukrajna) mellett alapított Szent Miklós-kolostort 1458-ban a ruszin (azaz görögkeleti) rítusú egyházközségnek nevezték el. Papját, Lukácsot, Corvin Mátyás király megerősítette (Collectio Kaprinai, B sorozat, 6. kötet, 42. sz.). Ez azt jelenti, hogy a templom a firenzei unió után az ortodox lakosság elismert lelkipásztori központja volt. (Kuczyński: “Fedor Koriatowicz.”) (3)

„A történelmi Podolia területe (Podnistrovie és Pobozhe területén) körülbelül a 14. század második harmadában nyerte el végleges formáját. Ez a folyamat a litván fejedelmek, a Korjatovicsok általi hódítással függött össze (1351 előtt, nem pedig 1362-ben vagy 1363-ban). 1377-ben az akkori Koriatovicsok podóliai hercegségét 11 megye és a hozzájuk tartozó kerületek alkották, és ők Anjou Lajosnak, mint Magyarország-, és nem Lengyelország királyának fizettek adót (1370-76)." (4)

Fodor Korjatovics szobra a munkácsi várban

"A betelepítések történetében egyedülálló eset Fjodor Korjatovics podóliai herceg letelepedése a 14. század végén, aki a Litvánia nagyhercegével, Vytautas Nagyherceggel való konfliktusa után Magyarországra menekült. Zsigmond magyar királytól megkapta a muhacsevai dézsmát. Ez a döntés nagy jelentőséggel bírt a régió görög katolikus történelme szempontjából. Koriatovics valójában kolostort és templomot alapított Munkács-Csernecha Hora (Munkács-Csernekhegy) településen, amely a nemzetség temetkezési helyeként működött. "(5)

Vagyis Munkácson valóban találhatunk a keleti kereszténységhez és a keleti szlávokhoz kötődő emlékeket. De ezek az emlékek nem igazán állnak összefüggésben sem a mai Ukrajnával sem pedig úgy általában az ukrán államisággal. Nem alkotják semmiféle „történelmi jog” alapját és végképp nem mérhetőek a magyar múlt évezredéhez. Maga Fodor Koriatovics herceg pedig a 14.-15. század fordulóján rövid ideig volt a magyarországi nemesség tagja, és a magyar király alattvalója, mielőtt visszatért volna abba a térségbe, ahonnan jött. Így jó ha tudjuk: a mostanra kialakított (kikovácsolt) ukrán emlékezetpolitikában Munkács, mint egy középkori ukrán vár jelenhet meg!

1. Fedinec Csilla – Szakál Imre – Font Mária – Varga Beáta: Ukrajna története. Régiók, identitás, államiság. Társadalomtudományi Kutatóközpont – Gondolat Kiadó, Budapest, 2021., 58.

2. Fedinec et al, 60-62.

3. Hungarian Historical Review 9, no. 2 (2020): 241–283 http://www.hunghist.org DOI 10.38145/hunghist.2020.2.241 Environmental Impacts of Medieval Uses of NaturalResources in the Carpathian Basin, Beatrix F. Romhányi, Zsolt Pinke, and József Laszlovszky, 269.o.

4. Family and estate : the Slupica family and Kuna 1390's - 1640's : a case study on the Ruthenian nobility in Eastern Podolia, Beata Nykiel, Published 2005, PhD Dissertation, Bilkent University, Ankara, 64-65

5.The Antecedents, Conclusion and Outcome of the Union of Uzhhorod (Ungvár). Tamás Véghseő, In: Terdik, Szilveszter (Ed.): The Light of Thy Countenance. Greek Catholics in Hungary. Debrecen, 2021. Magyarországi Sajátjogú Metropolitai Egyház, Debrecen, 41.o