kiadóvezető
Egy reformkori olvasókör
Tudjuk tanulmányainkból, hogy a reformkor az előtte lévő évtizedekhez képest a társadalmi „nyüzsgés” korszaka: Széchenyi nyomán kibontakozik a kaszinói élet: szinte minden valamirevaló városban alapítanak – kaszinó vagy más néven – társasköröket, ahol a helyi notabilitások összejöhetnek, megbeszélhetik a szűkebb és tágabb pátria viselt dolgait, problémáit, feladatait, s egyben áldozhatnak a művelődés eszményének is. Kezd kibontakozni a hírlapirodalom, s megjelennek nagyobb tömegben a magyar nyelvű könyvek, pezsegni kezd az irodalmi élet is. Ám a könyvek – és egyéb sajtótermékek – azért lassan szivárognak a magyar ugar kisebb, eldugottabb településeire. Ennek egyik elősegítője a helyi olvasókör, vagy hasonló néven megalakuló társaság. S hogy belepillantsunk a mikrotörténelem egy kis eldugott szegmensébe, közlünk egy viszonylag ritkaságszámba menő dokumentumot, melyben néhány lelkes Hont vármegyei ifjúember a művelődésüket elősegítendő, olvasó társaságot alapított 1837-ben. Külön érdekesség, hogy az aláírók közül többeket sikerült beazonosítani Borovszky Samu Hont vármegye című kötetéből – még ha csak egy-egy rövid életrajzi mozzanat erejéig is.
Két részlet az iratból
A "tetthely": Hont vármegye
Az ipolysági járás
Szól pedig ez írás az alábbiak szerint (a dagályos bevezető szöveg lerövidítésével – s betűzíven, illusztrálandó a majd’ kétszáz évvel ezelőtti régi magyar nyelv zamatát):
„Az észnek s érzésnek művelése a legszebb s legszentebb czélja az emberi léleknek…
[ennek érdekében] társaságba léptünk, az eréntett czélra meg kívántató s szükséges köynveket meg szerzendők, – következendő rendszabályok mellett.
Honthi olvasó társaság nevezete alatt
1ör A Társaság három egy mást követő évekre alapíttatik, úgy hogy minden Részvényes 12 fkat ezüst pénzben esztendőre fizetni tartozván, ez által a társaságnak szavazattal bíró Tagja lesz, s három évek le folyta előtt a Társaságból ki sem léphet; ezeknek el múlása után pedig a könyvek sors útján a részvényesek közt fel osztandók lesznek.
2or A füzetések fél évenként is történhetnek, úgy hogy mindenkor 1ső Január a fele, 1ső júliusban szinte fele az egész részvényi illetőségnek le füzetessen; – oly Részvényes azonban, ki egy egész esztendei füzetést el-mulasztana, azon kívül hogy szóbéli per útján ez rajta meg vetettni fog, a könyvek fel osztásában, a Társaságnak három évek után való meg-szűntével részt nem nyerend.
3or A Társaság egy pénz Tárnokot választ, ki egyszersmint a Könyvtár gondját is viselni fogja; – ennek kötelessége lészen nyugtatványok ki-szolgáltatása mellett a pénzt az illető Részvényesektűl be szedni, – a rendelt könyveket meg venni s azoknak gondját viselni; – s évenként négyszer a Ns Vgye köz Gyűlései alkalmával tartandó ülléseiben a Társaságnak a pénz Tár állapotjáról számadó jelentést tenni.
4er A Társaság egy titoknokot is választ, ki határozásait fel jegyezvén, a Társaságot tárgyazó iroványokra föl ügyelni, úgy a könyvtárnokkal együtt a jó rend fen tartására felvigyázni fog.
5ör A Könyvek a Részvényeseknek egyedül Tértetvény mellett fognak a Könyvtárnok által ki-adattni, melly Tértetvény a Könyvnek vissza hozatalával, ismét az illető Részvényesnek vissza adatni fog. – Ha pedig valamelly könyv mémelly Részvényes Tagnak gondatlansága által el-szagatattna, vagy pedig el veszne, az annak az árát meg téríteni köteleztetik, mellytül ha vonakodna, szóbeli per útján kényszerítendő lészen, meg jegyeztettvén itt az is, hogy ezen szóbeli perek Ns. Vgye akármely sz [?] Bírája előtt inddítathatni fognak.
6or A Ns Vgye által tartandó köz Gyűlések idejekor minden részvényes a nála kint lévő könyveket, úgy a könyvtárnok is a a nála lévőket, könnyebb által vevés, és másokkal való által cserélés végett I. Sághra [Ipolyságra] be hozni köteles lészen.
7er A Könyveknek meg vásárlás eránt a társaság rendelkezni fog, s csak ollyanok fognak a pénz Tárnok által meg vétettni, mellyeket a Társaság üllésében ki jelentene, – hozzá tétetvén azonban, hogy Magyar, és Német könyveken kívül, más nyelven szerkesztettek soha sem vetetthetnek. –
8or A Könyveket nem részvényesnek ki adni tilos.
Melly rendszabások szoros megtartására magunkat ezennel kötelezzük. – Költ Ipolyságon Decem 13… 1937.
[aláírók többek között:]
Luka Sándor [1802–1872; „első alispán, 1842-ben a váltófeltörvényszék bírájává neveztetett ki”, később főispáni helytartó]
Fejérváry Miklós [1811–1895; „Utazásaiból hazatérve Hont vármegyében, Lontón telepedett meg, s a reformkori nemzedék egyik jeles képviselője lett. Kezdeményezte az ipolysági kaszinó, a honti gazdasági egyesület, a honti történelmi és népnevelési társulat megalapítását. Gyürky Medárddal megalapította 1838-ban a Honti Régészeti Társulatot.” – 48-ban kormánybiztos – szabadságharc után emigrál, Brüsszelben Jósika Miklós kebelbarátja – utána 1952-ben USA-ba]
Ullmann Bernát [1867-től Szitányi Bernát, 1816–1889; Hont vm-ben jegyző, szolgabíró, főszolgabíró, 1848-ban Csányi megbízottja Bécsben, utána emigráció Törökországban és Párizsban, hazatérését követően később (1861-től haláláig) ogy. képviselő]
[Felsőszúdi] Sembery Imre [1804–1898; Hont vármegye másodalispánja, 1848-ban a Honvédelmi Bizottmány tagja, országgyűlési képviselő]
[Nezettei] Boronkay Lajos [1810–1863; Hont vm. főjegyzője, ogy. képviselő, Kossuth kormánybiztosa]
[Draskóczi és jordánföldi] Ivánka Zsigmond [1817–1902; politikus, a Kossuth emigráció tagja, később ogy. képviselő, Ivánka Imre bátyja]
Kalocsa Antal [táblabíró, 1848-ban Hont vm. követe a pozsonyi országgyűlésen]
Szentkirályi László [az 1843–44. évi országgyűlésen Hont vm. követe]
Okolicsányi Antal [táblabíró, országgyűlési képviselő]
Gyürky Sándor [Hont vármegyei birtokos nemes]
Szilassy Gábor [Hont vm. alispánja 1861–1865]