Egyik kutya, másik eb

1939. augusztus 23-a, amikor is gazdáik megbízásából paktumot kötött Ribbentrop német nemzetiszocialista külügyminiszter és Molotov szovjet kommunista népbiztos, a mai napig annak a jelképe, amikor az ember- és Isten-ellenes rendszerek összefognak, hogy letörjék a nemzetállamokat és a keresztény Európa maradékát. Európa nyugati fele nem tud mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy Közép-Európa népei első kézből szereztek tapasztalatokat hosszú évtizedekig arról, hogy mit jelent a gyakorlatban megvalósuló kommunizmus. Vonakodnak is elítélni, hiszen, ahogyan Vlagyimir Bukovszkij írta: „Tulajdonképpen már kétszáz esztendeje, hogy az önproklamáló, a hatalomra vágyó elit, a kényszerítés módszerével cselekvő utópisták háborút viselnek a személyiség, és annak jogai, méltósága és szuverenitása ellen. A kommunizmus egyszerűen az ő törekvéseik legkövetkezetesebb képviselője, kudarca magát az utópia koncepcióját diszkreditálja.”

Sztálin megköszöni Hitlernek a születésnapi jókívánságokat, 1939. december 25. (Wikimedia)

A két ideológia összefonódásáról írja Francois Furet, a két háború közti francia értelmiségi közvélemény egy részét illetően: „elbizonytalanodott a jobb- és baloldali különbségek megítélésében, és állandóan cserélődik a véleménye […] polgárellenes, kapitalizmusellenes, nagy hűhóval követeli a tervszerűséget és a nemzeti újjászületést, ingadozik a kommunizmus és a fasizmus között.”  De nemcsak az ideológiák, hanem sokszor a személyek is összefonódtak. Az "átöltözés" ugyan nem volt annyira széleskörű, ahogyan a magyar mondás tartja, de azért bőven akadtak kirívó példák. A magyar mondás úgy tartotta, hogy a nyilasoknak a kommunista pártba való belépéshez csak különbözeti vizsgát kell tenniük. Egy szlovákiai vicc szerint pedig a második világháború után Csehszlovákiában a népbírósági felelősségre vonások idején egy cigány muzsikust azzal vádolnak, hogy a szlovák fasiszta Hlinka-gárda indulóját játszotta a háború idején. A bíróság előtt bűnösnek vallja magát. A felesége megkérdezi tőle: De miért nem tagadtad a vádat? Mire a cigányzenész: Hogy tehettem volna? A népbírósági ülnökök voltak azelőtt gárdisták, akiknek játszottam…

Nézzük, hogyan hasonlította össze a két rezsim működését egy egykori ellenálló, Nyeste Zoltán: „Politikai fogoly voltam az Andrássy út 60-ban 1944 végén is, meg 1948-ban is. Szálasi meg Hitler és Rákosi meg Sztálin alatt is. És meg kell mondjam, a két társaság között nincs különbség. Az ávós nyomozók éppoly kegyetlenek voltak, mint a nácik és nyilasok, és fordítva. De: egy különbség mégis volt. A náci nyomozók azt akarták tudni, amit elkövettem, kínoztak, de tényeket akartak. Az ávósokat nem érdekelte a valóság, nem arra vallattak, amit elkövettél, hanem azért kínoztak, hogy vállald el, amit ők kitaláltak. Egy előre kitalált, megtervezett abszurd bűnt akartak a nyakadba varrni.” Nyestét egyébként a Kommunizmus Fekete Könyvében is idézték: „A kommunisták nem zavartatták magukat a tényekkel. Amikor letartóztattak, pontosan tudták, hogy milyen vallomást fogsz majd aláírni. De te magad még nem tudtad. Nekem fogalmam sem volt, hogy „amerikai kém” leszek.”

Tévedés lenne azt gondolni, hogy a Totalitárius Diktatúrák Európai Áldozatainak Emléknapja arról szólna, hogy el kell ítélni a mai Oroszországot. A mai Oroszországban ugyan - vészterhes módon - kultusza van Sztálinnak és egyfajta poszt-sztálini emlékezetpolitika is jelen van, de kommunizmus annál kevésbé. Az sajnos inkább Nyugaton található manapság.

Az emléknapon tehát nem csak az áldozatok, ellenállók és mártírok emlékét kell őriznünk, hanem azt a tapasztalatot is, ami alapján kimondhatjuk: soha többet nemzetiszocializmust, soha többet marxi kommunizmust!