Horváth Angelus
Horváth Angelus

történész

"Gróf elvtárs" - Anarchisták egy Vas vármegyei falucskában (I. rész)

Magyarország és az anarchisták: egy elfelejtett történetet egy Vas megyei faluból. Nehéz megmondani, hogy Rejtő Jenő-, Bulgakov, Kristóf Attila vagy Wass Albert tollára kívánkozna-e Bögöte község reformiskolájának sztorija.

Hazánkban az anarchista gondolat meggyökereztetésére számos – túlnyomórészt hamvában holt – próbálkozás történt az 1880-as évektől napjainkig. Az utópisztikus és a gyakorlatban teljesen megvalósíthatatlan gondolatok iránt legfeljebb pár tucat habókos baloldali értelmiségi mutatott komolyabb érdeklődést, tömegek fantáziáját sohasem mozgatták meg a szélsőségesen államellenes képzetek. Az anarchisták talán legnagyobb hatású kísérlete – a Tisza István ellen tervezett merényleten kívül – egy falusi népiskola létesítése volt. A sajátos vállalkozás jelentőségét növeli, hogy erőteljes hátszelet kapott az épp ekkor kiépülő baloldali ellenkulturális világtól, s talán csak a belső ellentétek és az eltérő célok miatt nem vált hosszú távon sikeressé a próbálkozás.

Batthyány Ervin, a "gróf elvtárs" (Vas Népe)


1905 őszén, a belpolitikai válság kellős közepén több hétig egy meglehetősen furcsa ügy tartotta lázban a magyar közéletet. Az anarchista nézeteket valló különc gróf, Batthyány Ervin a Vas vármegyei Bögötén levő birtokán egy progresszív szellemiségű elemi népiskola – saját meghatározása szerint reformiskola – alapításába kezdett. Nem akár milyen célok vezérelték a „gróf elvtársat”. Jó anarchistaként eltökélt szándéka volt, hogy – a különben igencsak zavaros – eszméit széles körben népszerűsítse, vagyis elvesse egy későbbi társadalmi forradalom csíráit. Batthyány tervei között szerepelt, hogy idővel több iskolát, népkönytárat, klubhelyiséget is létrehozzon („Ez a »munkások háza« lenne az új központ, mely körül a munkások szellemi és társadalmi élete – melyet most a templom és a kocsma monopolizál – csoportosulna, és melyből az osztályharc és forradalom gócpontjai kialakulhatnának.”) Ebben a szociáldemokraták, főleg a párt bal szárnya is meglátta a lehetőséget. A reformiskola koncepcióját tulajdonképp Szabó Ervin dolgozta ki, elsősorban orosz példák hatására.

A helyi lapok már jóval a megnyitó előtt cikkezni kezdtek a különös kísérletről, majd nem sokkal később az országos sajtó figyelmét is felkeltette az iskola. Konzervatív és egyházi személyek, illetve helyi birtokosok olyannyira veszélyesnek tartották a kezdeményezést, hogy az erélyes közbelépéstől sem riadtak vissza, és minden erejükkel az iskola megnyitásának ellehetetlenítéséért dolgoztak. A szombathelyi katolikus politikai hetilap, a Szombathelyi Újság már augusztus 27-én hírül adta olvasóinak, hogy „szocialista iskola van keletkezőben Bögötén”, a Néppárt orgánumának számító Alkotmány pedig a megnyitó napján (1905. október 22.) közölt a reformiskolával foglalkozó írást. A „szocialista iskola” rémképe kétségkívül mozgósító erővel hatott, amit jól mutat, hogy az Alkotmány szerzője már arról írt, hogy Bögöte „ütközőpontja lett ellentétes világnézeteknek”.

Természetesen a másik oldal sem maradt tétlen. Az új versein munkálkodó Ady Endre lelkesen üdvözölte a falusi reformiskola tervét. „Négy klasszisú iskola lesz ez, mint a normálisak. És tízen-tízen ez osztályokban új ábécét fognak hallani. Meghallják, hogy a világ nem hat nap alatt teremtetett, s ez a hatalmas világ mindenkié. Megtanulják, hogy minden ember ember, s az ember nagyszerű dolgokra képes. Boldog Vas megyei fiatalok, kik tudni fogjátok nézni az életet. Kik imádkozás után végre élni és követelni is megtanultok” – írta. Sőt, a progresszív gondolatoktól megrészegülve azt is hozzátette, hogy az új iskolában „a természettudomány lesz a biblia, a nemzetgazdaság a tízparancsolat, s a szociológia a káté”. És persze a klerikálisoknak sem mulasztott el odaszúrni egyet: „Rémüldöznek már is az iskolától Vas megyében. Már akadt pap, aki a templomban prédikált ellene. De még csak az iskola falai állanak, már is győzedelmes az új levegő. A templom kiürült a mérges prédikációra. A nép szomjas. A nép akarja az új iskolát.”

A közbeszéd eldurvulásáról tanúskodnak a Népszava publicistájának sorai is: „Az iskola megnyílik s a kultúrát terjeszteni fogja, ha meg is pukkad a klerikális had. Mert erre Bögötén igen nagy szükség van. A nép a műveletlenség legalacsonyabb fokán van. Nem csoda. A klerikális iskolában nem tanulnak a gyermekek, csak imádkozni s aztán házi munkát végeznek a tanító számára.” Illetve: „innen nem elbutított állatemberek kerülnek ki, mint a klerikálisok iskoláiból, hanem felvilágosodott, művelt, életrevaló emberek.”

Az ominózus iskola (Vasi Szemle)

Az első csatát a baloldal csúfosan elveszítette. A közoktatási minisztérium hittanoktatás hiányában megvonta a megnyitási engedélyt, a felháborodott helyiek pedig kövekkel dobálták be az iskola épületének ablakait. Ám Batthyány dörzsölt ügyvédjének közbenjárásának, valamint Jászi Oszkár kormányösszeköttetéseinek hála végül sikerült minden akadályt elhárítani. Sokat mondóak Jászi elejtett szavai, miszerint a kormány „»elvtársi jóindulattal« fogja megvédeni Bögötét”. (A polgári radikális ideológus a darabontkormány belügyminiszterével, a demokratikus jelszavakat hangoztató Kristóffy Józseffel ápolt szívélyes kapcsolatot.)

Az október 29-én tartott megnyitón az egészen pocsék szónoknak számító Szabó Ervin mondott szokatlanul békülékeny hangú beszédet a Társadalomtudományi Társaság nevében. Nem meglepő módon az iskola tanítója a szocdem agitátor, Tarczai Lajos lett, aki nem sokáig vesztegette az idejét, ugyanis megjelenése után azonnal röplapozásba kezdett és a környező falvakba járt „felvilágosítást” tartani. Izgága tevékenysége a hatóságoknak is szemet szúrt, s az egyik Népszavában elkövetett otromba kirohanásáért felelősségre vonták, majd két hónapos fogházbüntetésre ítélték. 

Érdekes mozzanata a történetnek, hogy a kis magyarországi falu iskolaügye rejtélyes módon egy berlini baloldali lap címoldalára is felkerült. A Berliner Volkszeitung 1905. november 27-i számában „Klerikaler Terrorismus” címmel hosszas tudósítást közölt a haladás ellenségeinek magyarországi ármánykodásairól és Batthyányék nemes küzdelméről.

Válogatott irodalom: Litván György: Szabó Ervin, a szocializmus moralistája. Budapest, Századvég, 1993.; Horváth Zoltán: Magyar századforduló. A második reformnemzedék története (1896–1914). Budapest, Gondolat, 1961.; Bozóki András - Sükösd Miklós: Anarcho-demokraták - Az anarchizmus elmélete és magyarországi története. Budapest, Gondolat, 2007.; Kuntár Lajos: Adatok a bögötei reformiskola történetéhez. Vasi Szemle, 1961. 15. évf. 2. sz.