Halmy Kund
Halmy Kund

történész, politológus

Hidegháború feketén-fehéren: a Karpov-Korcsnoi sakkmérkőzés mágiája, 1978

A sakk nagymestereinek összecsapása a hidegháború idején, para-pszichológiával, ráolvasással-, illetve fekete- és fehér mágiával fűszerezve.

Az 1970-es évek a szovjet-amerikai szembenállás megdermedt évtizede volt. Míg a Szovjetunióban Leonyid Brezsnyev stabil, állott légkörű hatalomgyakorlása és a gerontokrácia kialakulása zajlott, addig az USA-ban hatalmas politikai botrány, Nixon elnök watergate-ügye, Ford elnök rövid elnöksége, majd Jimmy Carter teljes iránymódosítása követezett be. A két szuperhatalom kisebb és nagyobb csatározásokban, kémjátszmákban, proxyháborúkban mérte össze az erejét – és természetesen sport terén is. Ezen a területen zajlott egy hatalmas ütközet, melyre manapság inkább csak a sakkjáték rajongói emlékeznek. 1978-as sakkvilágbajnokság döntője július 18. és október 18. között zajlott a Fülöp-szigeteken, Baguióban. A döntőbe jutott két nagymester a szovjet világbajnok, a 27 éves Anatolíj Karpov és – most jön a különlegesség – a hontalan, 47 éves Viktor Korcsnoj mérkőzött meg egymással. Pár évvel korábban még szovjet-szovjet elleni mérkőzésként került volna be a krónikákba, azonban Korcsnoj 1976-ban elhagyta a Szovjetuniót – a „disszidálás” összes korabeli velejárójával. (Hatalmas lejárató hadjárat indult ellene Moszkvában, állampolgárságától megfosztották, a családját nem hagyták utána menni nyugatra).


Így vált ez az összecsapás a két hidegháborús tömb újabb ütközetévé. Azzá vált, ismételten és még élesebben – egyben tragikomikusabban – az 1972-es Szpasszkij-Fischer találkozónál, ahol az amerikai diadalmaskodott. Annak ellenére presztízsharc lett játékból, hogy Korcsnoj még nem kapott új állampolgárságot, és a FIDE, a Nemzetközi Sakkszövetség zászlaja alatt küzdött. A kezdettől fogva nagyon feszült mérkőzés-sorozat kolosszális párharccá nőtt az első pár játszma után. Döntetlen döntetlent követett, miközben a két játékos egymás zaklatásával volt elfoglalva. A valaha volt moszkvai barátok most ádáz ellenszenvvel néztek egymás szemében… illetve néztek volna, ha Korcsnoj napszemüvege az első pillanattól kezdve nem vakította volna világbajnok Karpovot, aki folyamatosan panaszkodott ezért. Sőt megröntgeneztette Korcsnoj székét a játékfolyam kezdetét, de az nem derült ki, mit keresett benne… Pedig félnivalója inkább a kihívónak, Korcsnojnak lett volna, tekintettel arra, hogy a világbajnokság előtt nem sokkal súlyos autóbalesete volt, ami disszidensek esetében bizonyos esetekben gyanúra adhatott okot. (Persze ha szándékos titkosszolgálati akció lett volna a háttérben, azt Korcsnoj nem éli túl.)

A sakkozók feszültsége a tetőfokra hágott. Korcsnoj kikötötte, hogy Karpov csak bizonyos színű joghurtot kaphat meghatározott időpontokban, mert felmerült benne, hogy  Karpov segítői a joghurt színével üzennek, hogy mikor mit lépjen. El tudjuk képzelni, hogy a játékosok milyen érzékeny állapotban lehetettek, ha Korcsnoj feltételezte, ha zöld joghurt érkezik: huszár a h8-ra, ha lila: vezér a c5-re lépjen! Végül csak ibolya színű joghurtot kaphatott Karpov.

Felkészülés a következő mérkőzésre az Ananda mágusaival

Az első győzelmet Karpov szerezte meg, de úgy, hogy azt megelőzően nem fogott kezet Korcsnojjal, ami kiborította a hontalanná vált játékost. (Igaz előtte Korcsnoj börtönőrnek nevezte Karpovot, mert nem segített abban, hogy családtagjai utána mehessenek nyugatra. Karpov viszont erkölcstelennek nevezte a családját hátrahagyó játékost.) Mindenesetre ettől kezdve a nagymesterek nem szóltak egymáshoz, remi ajánlataikat is a versenybírón keresztül üzenték meg. A három hónapig, naponta öt órán keresztül tartó állóháborúnak óriási jelentősége volt. Míg a Szpasszkíj-Fischer döntő egyértelműen szovjet – amerikai párharc volt, addig a Karpov-Korcsnoj inkább a kommunista rezsim és a szabad világ összecsapását jelentette. Az 1972-es tornán még a szovjet és amerikai sakkozó személyesen normális viszonyban voltak egymással, 1978-ban azonban a „disszidens” Korcsnoi menetelése felháborította a szovjeteket, mind a sakkdelegációt, mind a pártállami vezetőket, így kezdettől fogva ellenséges volt a viszony. Súlyos hatalmi presztízskérdés volt, hogy Korcsnoi veszítsen.

De vissza a sakktáblához! A két játékos stábja elhatározta, hogy a külső támogatásként különböző „mentalistákat”, spiritisztákat, hipnotizőröket vetnek be az ellenfél gyengítésére (és a saját sakkozó erősítésére). Korcsnoj panasszal élt, hogy Karpov segítője, dr. Vladimir Zukhart pszichológus (parapszichológus és szellemidéző) a nézőtérről hipnotizálja őt, ezért jó pár sorral hátrébb ültette. Amikor később előrébb ült, Korcsnoj veszített.  Válaszként Korcsnoj egy izraeli hipnotizőrt vetett be, így spiritiszták összecsapásává is tágult a mérkőzés, ráadásul a két játékos otthonában is pszichológusok segítségét vette igénybe. Azonban inkább Korcsnoj volt az, aki ezoterikus szakemberekkel, jógikkal kezdte erősíteni mentális kondícióját. Egy idő után szállását ellepték a guruk, parapszichológusok és kétes hírű (még köztörvényes bűncselekményekkel is vádolt) mágusok. Ne felejtsük, hogy a maratoni, három hónapig tartó játszmasorozat volt a világbajnokság döntője. Ez alatt Korcsnojt megkörnyékezték a fekete mágia „képviselői” is, és megzsarolták: ha fizet nekik őt támogatják, ha nem, Karpovot…!

Az inkriminált napszemüveg

A hatalmas fejetlenségben a helyszínre érkező FIDE-elnök, dr. Euwe tett rendet, mind Karpov, mind Korcsnoj paranormális segítőit lassan a háttérbe tudták szorítani (az Ananda Marga szektájának két tagja bűnügyi múltja miatt többé nem léphetett a terembe). A letisztuló, ámde a játékosok számára rettenetesen kimerítő viszonyok Karpovnak kedveztek, a végső összesítésben 6-5-re nyert Korcsnoj ellen, aki ugyan nem írta alá a játszmalapot, de ennek ellenére a szovjet Karpov megvédte címét, újabb három évig birtokolta. (1981-ben újra összecsaptak és ismét Karpov győzött, immár kevésbé botrányos körülmények között.)            

A győzelem a sakktornákon – az intellektuális sportok csúcsain – a 20. században a nagyhatalmak közötti presztízskérdéssé vált, mint minden olyan terület, ahol ringbe lehetett szállni az elsőbbségért (fegyverkezés, űrkutatás, természettudomány, sport).  A huszadik század második felében a szovjet sakknagymesterek uralták a terepet, Bobby Fischer 1972-es győzelmén kívül más nem rengette meg dominanciájukat.

Források: ‘The dirtiest chess match in history’: Stean on Karpov-Korchnoi, 1978. (www.chess24.com); Karpov – Korchnoi 1978 World Championship Match (https://chessentials.com/karpov-korchnoi-1978/); The paranormal: KGB mind control in Karpov vs Korchnoi 1978 (http://www.spraggettonchess.com/the-paranormal-kgb-mind-control-in-karpov-vs-korchnoi-1978/); Hypnotism and black magic in Baguio, 1978 (https://opinion.inquirer.net/136059/hypnotism-and-black-magic-in-baguio-1978)