Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Járvány után - a "post-pandemic boom" kérdése

Nemrégen megjelent a "post-pandemic boom" ígérete, vagyis az az állítás, hogy járványok után mintegy automatikusan bekövetkezik a gazdasági fellendülés. Valóban így van ez, vagy a fellendülés emberi döntések függvénye inkább?

Az emberiség által megtapasztalt nagy járványok után a legtöbb esetben természetesen nem ugyanolyan mederben folytak tovább a dolgok, mint előtte. A „legtöbb esetben” – kérdés, hogy egy társadalom, egy civilizáció mennyire akart és mennyire tudott alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Sőt: mennyire kellett alkalmazkodnia. Maguk a járványok (korábbi írásaink itt és itt) éhséggel, elszegényedéssel, sőt, általános nyomorral jártak, hiszen megszakították a gazdálkodást,  a termelést, a kereskedelmet, és az emberi közösségek alapját jelentő közbizalmat is aláásták.

De vajon mi történt a járványok után? A normalitás tért vissza, a hétköznapok? Esetleg a kitörő életöröm? És mi volt a helyzet a gazdasággal? A járványokat minden esetben gazdasági fellendülés követte? Utóbbi kérdésre keresi a választ az Economist május eleji írására. Felvetéseik nyomán a Huszárvágáson is véggigondoltuk a dolgot.

Robert Seymour: A kolera a győztest és vesztest egyaránt letapossa


Az első példa, amit nem teljesen konzekvensen szerepeltetnek a cikkben, az 1832-es kolerajárvány Franciaországban, amely 100 000 áldozatot követelt. Azonban a következő másfél évtizedben kirobbanó gazdasági növekedésről nehéz lenne beszélni. Párizsban ösztönző volt a város közegészségügyi szempontú áttervezése, az út- és házépítések, országosan pedig a vasútépítés. De a vasútépítésnek nem volt köze a kolerához, az egyébként is kor kihívása volt; viszont országosan és különösen is Párizsban vészesen megnőtt a munkanélküliség. Ez volt Guizot miniszterelnök „Gazdagodjatok!” korszaka, de ez volt Victor Hugo nyomorultjainak szörnyű világa is. Ezt tehát nehéz lenne járvány utáni boom-nak tekinteni.

1870 és 1874 között Franciaországban és Nagy-Britanniában kisebb feketehimlő-járvány pusztított. Az Economist példája szerint ez Londonban a megtakarítások növekedéséhez vezetett. Amiről elfelejtettek szólni, az az 1873-as nagy pénzügyi válság volt, ami közel két évtizedig stagnálásra kárhoztatta Nagy-Britanniát. Németország és Ausztria-Magyarország ezzel szemben éppen ebben az időben lépett a gyorsabb fejlődés útjára. Ebben persze a németek által kizsarolt francia hadisarcnak is része volt, amely mintegy tőkeinjekciót jelentett. De ez csak egy részét alkotta a németországi és a monarchiabeli fellendülésnek. Aligha kétséges, hogy a járványtól független vállakozókedv és a munka alkotta a legfontosabb összetevőket.

És mi a helyzet a spanyolnáthával? Nos, post-pandemic boom-ról ebben az esetben sem lehet beszélni. Az első világháború, az elhibázott békeszerződések és a tetemes háborús hitelállomány (Németország esetében jóvátétel) együttese úgy viszonyult a spanyolnátha hatásaihoz Európában, mint az erdőtűz a lakástűzhöz. Az utóbbinak, vagyis a járványnak a háborús felforduláshoz képest minden tekintetben eltörpült a hatása. Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Németország is szédelegtek a háborús sokkot követően. Furcsa módon a leghamarabb még Németország látszott kilábalni belőle. Pedig a blokád utóhatásaival, a fel-fellobbanó polgárháborús konfliktusokkal, a Ruhr-vidék francia megszállásával és a teljes politikai bizonytalansággal is meg kellett küzdeni. Utána azonban egy államférfi, Stresemann néhány év alatt, az amerikai kölcsönök és a tőkebefektetések segítségével talpra állította a gazdaságot. Mindehhez persze kellett a németek hite is. Olaszország elemzéséhez külön poszt kéne; annyi azonban bizonyos, hogy egy olyan komédiás játszotta a főszerepet, aki elhitette az olaszokkal, hogy ő a rendet képviseli. És az is biztos, hogy Mussolini Itáliája kiáltó ellentétben állt Szovjet-Oroszország éhség gyötörte, halottak millióit sirató lakosságával. Pedig a járvány itt azután tényleg keményen sújtott le. 1918 őszén a kb. 35 milliós olasz népességből 400 ezren estek a spanyolnátha áldozatául!!! A következő három-négy évben post-pandemic boom sehol se volt - káosz viszont igen.

Karikatúra Stresemannról és az 1928-as tartományi konferenciáról. "Ti butusok, ti hol éltek?! Nincsen és nem is lenne adósságotok, ha mi nem lennénk!"

A korábbi járványokra nézve ellentmondásos beszámolók állnak rendelkezésre és ráadásul olyan adatok, amelyek ma a gazdaság állapotát jelzik, nem is igazán léteztek. Az valószínű feltételezésnek látszik, hogy egy-egy járvány megváltoztatja az emberek viselkedését. De hogy ez milyen gazdasági eredményt hoz, az már más kérdés. A történészek például egyetértenek abban, hogy az 1300-as évek közepén Európában tomboló Nagy Pestisjárvány felértékelte a munkaerőt, mivel annyian haltak meg, hogy egyszerű hiánycikké vált a munkáskéz. Ez a felértékelődés pedig a jobbágyság fellazulásához vezetett. De még ez sem igaz mindenütt, és ha az egyik helyen igaz, miért nem igaz a másikon? Aligha kétséges, hogy ez csak a hagyományokkal, a szokásjoggal, a kultúrával magyarázható, illetve a vezetői döntésekkel.

Nem valószínű tehát, hogy a „post-pandemic boom" úgy önmagától bekövetkezne. Hogy mi lesz a járvány után, az egy-egy ország berendezkedésétől, a társadalom hozzáállásától és legfőképpen a jó vezetői döntésektől függ. Ahol a vállakozás és a munka értéket képvisel, ott vélhetően jobb esélyekkel fognak indulni a COVID utáni világban. És leginkább azok lehetnek egy-egy járvány utáni helyzet, jelen esetben a COVID utáni berendezkedés nyertesei, ahol a leghamarabb következik be a visszatérés a normális élethez. Nem csak az intézkedések tekintetében is, hanem leginkább a fejekben.