Tóth Eszter Zsófia
Tóth Eszter Zsófia

történész, társadalomkutató

Karikó Katalin édesapja és az 1956-os forradalom

A történet, amely Karikó Katalin édesapjának meghurcolása mögött áll. 1956 egy vidéki helyszíne, amelyen hamarosan sajnos a kádári pufajkások játszották a főszerepet. Kisújszállás a forradalom és a megtorlás idején.

Még mindig nem tudunk eleget az 1956-os forradalom utáni megtorlásról. Még mindig van teendőnk a tekintetben, hogy feltárjuk, mennyire mélyreható volt az ellehetetlenítés azoknál az állampolgároknál, akik részt vettek az 1956-os forradalomban. És ez vonatkozik családtagjaik egész pályafutására a Kádár-korszakban. Így van ez a Karikó család esetében is, ahol Karikó Katalin annak hatására írta alá az állambiztonság beszervezési nyilatkozatát, hogy édesapja 1956-os múltjával zsarolták. Az '56 utáni csalódottság, a keserű józanodás az örömmámorból, a karhatalmisták által a zsigerekbe szó szerint beütött félelem, az elhurcolások, a társadalom szétzilálásáért folytatott kampány, a Nyugat által magunkrahagyottság - egy pillanatra gondoljunk bele, mi mindent kellett elviselni szüleinknek és nagyszüleinknek!

A diktatúrának nem volt elegendő az, hogy Karikó Jánost, Katalin édesapját meghurcolták amiatt, hogy a Forradalmi Tanács tagja volt, izgatás vádjával felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték és négy évig nem kapott munkát. Karikó János neve korábban, 1953-ban bukkant fel a helyi sajtóban, amikor nem akart öt hónapos pártiskolára járni, ezért kipellengérezték. (Szolnok Megyei Néplap, 1953. február 13.)

Kisújszállási forradalmi röplap (OSZK Plakáttár)


Az izgatás, mint bűncselekmény a Kádár-korszak egészében a megfélemlítés egyik eszköze volt, olyanok ellen, akik politikailag más véleményt közvetítettek, mint a hivatalos álláspont. 1967-ben és ’68-ban 481 izgatási ítélet született. 1987-ben a rendőrség 37 esetben folytatott nyomozást izgatási ügyben. Ugyancsak 1987-ben négy személyt ítéltek el izgatásért két évnél hosszabb szabadságvesztésre. (Az utolsó, izgatásért elítélt lett volna Kristály Gyula ózdi nyugdíjas, aki rendszerellenes röplapokat szórt postaládákba.) Racionalizálás volt az elbocsátás hivatalos terminológiája 1957-ben: racizták, vagyis elbocsátották azokat, akik a forradalomban részt vettek és a konszolidáló kádári hatalom útjában álltak. Hasonló eszköz volt az ellehetetlenítésre 1956 után az internálótáborok újranyitása, ahová azokat száműzték hat hónapra, akiket 1956-os forradalmi tevékenységük miatt börtönbüntetésre nem ítélhettek el – annyi volt a bűnük, hogy forradalmi tanács tagja voltak vagy hallgatták a Szabad Európa Rádiót – de ily módon megfélemlítették, kivonták őket a forgalomból és eredeti munkahelyükre nem térhettek vissza.

Nézzük részletesebben, mit jelentett az, hogy Karikó János a Forradalmi Nemzeti Tanács tagja volt Kisújszálláson. Az 1956-os forradalom napjaiban országszerte megalakultak az új, demokratikus szervek. E szerekbe már nem a rettegett kommunista funkcionáriusok kerültek, hanem a polgári értékrend, a demokrácia híveit választották meg demokratikus úton. Aki szerepet vállalt a forradalmi szervekben felelősségteljességről, bátorságról tett tanúbizonyságot.

Kisújszállás Város Forradalmi Tanácsa is leváltotta a nép kívánságára a tanács gyűlölt rákosista dolgozóit. A rend fenntartása mellett foglaltak állást, ellenezték a garázdaságot, az ablakbetöréseket. Karikó János is felszólalt a nemzetőrök beosztásával kapcsolatban: a szolgálatra jelentkező nemzetőröknek mondják meg, mikor és hol kell jelentkezniük. Ez fontos szervezési kérdés volt, hogy a nemzetőrség működni tudjon. Karikó János a 10 tagból álló nemzetőrség tagja volt. Kisújszállás Forradalmi Tanácsa 1956. november 3-i ülésén számolt be arról, hogy döntöttek: idegen nyelv oktatása, hittan és  történelem oktatás fakultatív alapokon zajlik, a káderanyagot kiosztották. 

Mindez azért volt fontos, mert a hivatalosan hirdetett ateizmussal szemben újra lehetővé tették a hittanra járást, vallásos nevelést. A kötelező orosz nyelv tanulása mellett vagy helyett más idegen nyelv is választhatóvá vált. A káderanyag az 1950-es években az állampolgárok rettegett ellenőrzési módszere volt: egy rossz munkahelyi vélemény elvághatta  egy ember szakmai pályáját és életútjának totális ellenőrzését tette lehetővé. A lakosságnak fát, az intézményeknek szenet osztottak szét fűtésre. A Kisújszállási Forradalmi Tanács tehát tette azt szívvel lélekkel, amit országszerte a Forradalmi Tanácsok: a demokratikus intézmények újbóli kiépítését. Fő céljuk volt  a szovjet csapatok kivonása Magyarországról, a többpártrendszer bevezetése, szólásszabadság, sajtószabadság, gyülekezési és egyesülési szabadság, hogy a legfontosabbakat említsük. Szintén a Kisújszállási Forradalmi Tanács tagja volt Szabó János vívó, katona. Vívóedzőként dolgozott. Ő vezette a jegyzőkönyvet, a forradalom bukása után pedig áthelyezték Nyugat-Magyarországra, nem edzősködhetett a forradalom utáni években, lakatosként is dolgozott. (Zalai Hírlap, 2017. június 17.)

Kádár-féle kommunista karhatalmisták, "pufajkások" (Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok megyei Levéltára XXXV. 63. f 2. fcs. 30. ő. e.)

A kisújszállási forradalmi napokat Sipos Ete Áron idézte fel Tóbiás Áronnak a Kortárs 2017. évi 2. számában: „A gimnazisták kivonultak a szovjet hősi emlékműhöz a tanáraikkal együtt, Kossuth-nótákat énekelve. A szovjet emlékműhöz érve valaki beszédet mondott, és akkor jöttek emberek a helyi korábbi kommunista rendőrkapitány vezetésével, és ledöntötték a szovjet emlékművet. A diákok nem mozdultak, semmit sem csináltak. Utána pedig mentek a Tanácsházához az emberek, akkor már a diákok visszamentek az iskolába, de közben egy csomó ember összegyűlt a Tanácsháza előtt.(…) akkorra a tömeg a Tanácsháza előtt már összegyűlt, és beszorították a sarokba a tanácselnököt meg a párttitkárt, hogy leszámoljanak velük. Most is a szemem előtt van a jelenet, azok reszkettek, mint a nyárfalevél. A rendőrkapitány pedig, aki leverte a vörös csillagot meg a címert, azokat taposta.” Édesapja, református pap beszédet tartott, melyben hangsúlyozta, hogy a magyar embernek az volt az átka, hogy ide jöttek mindig idegenek, és egymásnak ugrasztották a magyart. - Kérte, ne csináljuk ugyanezt, hogy most itt az egyik ember legyilkolja a másikat. Majd eljön a rendcsinálás ideje, lesznek bíróságok, ahol majd igazságosan intézkednek, most mindenki menjen haza.” Ez így is történt.

1957 márciusában szállták meg a települést a pufajkások, összegyűjtötték a Tanácsházán azokat, akik a forradalomban részt vettek és brutálisan megverték őket.

Így indult az a megtorlás, melynek során Karikó János hentest, a Forradalmi Bizottság tagját, nemzetőrt elítélték és évekre ellehetetlenítették. Kisújszállás példája egy a forradalomban 100 százalékosan a forradalom eszméiért kiálló települések közül. A forradalomban részt vevők bátrak voltak, a legbátrabbak, akik egzisztenciájukat, életüket kockáztatták a magyar szabadságért.

Felhasznált irodalom: Cseh Géza: Válogatás az 1956-os forradalom levéltári dokumentumaiból. Szolnok megye (vfmk.hu) ; Válogatás az 1956-os forradalom levéltári dokumentumaiból - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 8. (Szolnok, 2006) | Könyvtár | Hungaricana