Két levél Hitlerhez: amikor leszögeztük, hogy nem támadjuk meg Lengyelországot

Vajon milyen lehetőségei vannak egy kis országnak nagyhatalmak között kiéleződő helyzetben? Milyen lehetőségek állnak rendelkezésre, hogy mozgásterét megőrizze? S mikor és mit érdemes és mit lehet egy ilyen helyzetben mondani?

Teleki Pál 1939. július 24-én két levelet is írt Hitler birodalmi kancellárhoz, amelyekben kifejezte, hogy ugyan Magyarország a tengelyhatalmakkal tart, de nemzeti szuverenitását meg akarja őrizni, s Lengyelország elleni háborúban nem fog részt venni. Ezeket a leveleket nem sokkal később a magyar kormány "visszavonta". Amikor azonban Németország szeptember 1-én megtámadta Lengyelországot, mégis ezeknek a leveleknek a szellemében cselekedett a magyar kormány. Hogyan kezdődött az egész? 1939. április 27-én Csáky István magyar külügyminiszter felhívta rá a figyelmet arra, hogy a lengyel–német ellentétek aggasztóak. Ezt a sajtóban egy nyilatkozatában ki is fejezte, s ezzel egy időben utasította Villani római magyar követet, hogy tájékoztassa az ottani német követet: ...fegyveres akcióban Lengyelország ellen sem közvetve, sem közvetlenül részt venni nem vagyunk hajlandók. A közvetve alatt azt a formát értem, hogy német csapatok gyalog vagy járművekkel, vagy vasúton Magyarország területén áthaladjanak Lengyelország megtámadására, vissza lesz utasítva. Ha a németek erre erőszakot helyeznek kilátásba, kategorikusan ki fogom jelenteni, hogy fegyverre fegyverrel válaszolunk...” (Kapronczay Károly: Lengyelek és magyarok c. munkájából)

Így jutottunk el 1939 nyaráig. Lássuk tehát a két levelet, és az utána következő, ebben az ügyben keletkezett iratokat! 

Teleki Pál miniszterelnök levele Hitlerhez 1939. július 24-én:

Kegyelmes Uram! Európa helyzete változatlanul komoly. Az előrelátó nemzetek összegyűjtik anyagi és erkölcsi erőtartalékukat, hogy felkészüljenek minden eshetőségre és váratlan eseményre.A Berlin-Róma tengely erkölcsi és anyagi erejébe vetett mélységes hittől vezettetve, a magyar királyi kormány nevében van szerencsém kijelenteni, hogy egy általános konfliktus esetén Magyarország a maga politikáját a tengely politikájával fogja összhangba hozni, aminthogy eddig is bizonyságát adtuk ebbeni törekvéseinknek.Nem lehet azonban kétséges, hogy e politikához alkalmazkodásunk semmi esetre sem ejthet csorbát szuverenitásunkon, amely alkotmányunkban van megtestesítve, és nem emelhet akadályokat nemzeti céljaink megvalósítása elé. Hogy politikánkat a német politikával valóban összhangba tudjuk hozni, szükségesnek látom, hogy a német-olasz vegyes bizottság a maga állományából mielőbb jelöljön ki egy olyan szervet, amellyel hármasban megtárgyalhatjuk mindazon problémákat, amelyek a három hatalom legszorosabb együttműködéséből adódhatnak.Van szerencsém Nagyméltóságod tudomására hozni, hogy hasonló tartalmú levelet küldtem az olasz kormányfőnek.Várva nagybecsű válaszát, kérem Nagyméltóságodat, hogy fogadja legmélyebb tiszteletem kifejezését.

Teleki Pál miniszterelnök 1939. július 24-én kelt kiegészítő levele Hitlerhez:

Kegyelmes Uram!Július 24-i levelem minden hamis értelmezésének megelőzésére van szerencsém ismételten kijelenteni Nagyméltóságodnak, hogy Magyarország, amennyiben az adott körülményekben nem áll be komoly változás, erkölcsi meggondolásokból nincs abban a helyzetben, hogy hadműveletekbe kezdjen Lengyelország ellen. Van szerencsém kifejezni Nagyméltóságodnak legmélyebb tiszteletemet.

Csáky István1 külügyminiszter 1939. július 27-i számjeltávirata Villani Frigyes2 római magyar követnek:

Lojalitásunk iránt esetleges kétséget annál kevésbé értjük, mert Olaszország, valamint Németország mindig tudta, hogy háborús cselekményt Lengyelország ellen nem fogunk elkövetni.Rendkívül megnehezíti intézkedéseinket az a körülmény, hogy teljesen sötétben tapogatózunk tengelynek politikai elgondolásait illetőleg. Ezt az állapotot kívántuk hármas tanácskozások felvételével megszüntetni. Lengyel kormány eddig úgy nyugati hatalmaknál mint Romániában mindent elkövetett súlyos magyar érdekek megvédelmezésére Romániával szemben. Olaszország volna az első, amely ennek tudatában hálátlanságunkat elítélné, azonkívül teljesen ésszerűtlen volna Lengyelországot Románia karjaiba hajtani, amitől eddig visszatartottuk. Jelenlegi helyzet esetleges megváltoztatására vonatkozó célzás azt jelenti, hogy nem akarunk minden eshetőségre politikai privilégiumot biztosítani magyar részről Lengyelországnak, mert elképzelhető a lengyel kormány magatartásának olyan megváltoztatása velünk szemben, amely minden erkölcsi kötelezettség alól azonnal felold. Lengyelek többször biztosítottak eddig, hogy magyar-román konfliktus esetén nem fognak beavatkozni.

A berlini magyar követség 1939. augusztus 9-én kelt feljegyzése a német külügyminisztériumhoz:

Hivatkozva Ribbentrop külügyminiszter úr Őexcellenciájával folyó évi augusztus hó 8-án folytatott eredményes megbeszélésekre, gr. Csáky magyar királyi külügyminiszter Őexcellenciája a magyar királyi miniszterelnök nevében kéri a Führer és birodalmi kancellár Őexcellenciáját, hogy tekintse gr. Teleki július 24-i mindkét levelét meg nem-írottnak.

Csáky István külügyminiszter 1939. augusztus 31-i számjeltávirata Villani Frigyes római magyar követnek

Kérem, közölje Ciano gróffal, hogy a német külügyi államtitkár helyettes, nyilván mesterkélten konstruált ürügyek alatt, szemrehányásokat tett magyar kormánynak, hogy annak ellenére, hogy tengely mellett állást foglalt, Németországgal szemben bizonytalan magatartást tanúsít. Ezért katonai hatóságok utasítást kaptak, hogy bizonyos hadianyagok Magyarországba szállítását szüntessék be. Tapasztalat azt mutatja, hogy németek érthetetlen fellépése mindig akkor következik be, ha ürügyet keresnek valami kellemetlen követelésük kierőszakolására, vagy valamely ígéretük alól igyekeznek kibújni.Sztójayt, utasítottam, hogy kormány nevében tegyen deklarációt Ribbentrop előtt, hogy németbarátsághoz hívek maradunk, és korrekt barátságunkra mindig számíthatnak, kérve őt egyúttal, hogy ne üljön fel intrikáknak. Hálás volnék Ciano grófnak, ha ő is Magyarországgal kapcsolatban megnyugtatóan hatna a német külügyminiszterre, és ha megállapítaná, hogy mi rejlik tényleg németeknek velünk szembeni legalábbis érthetetlen hangulatváltozása mögött. 

Villani Frigyes római követ 1939. szeptember 10-i számjel-telefonsürgönye Csáky István külügyminiszternek

Ciano gróffal folytatott megbeszélés után 20 órakor együtt Mussolinihoz mentünk. Megbeszélés folyamán kifejtettem annak ismert következményeit, ha németeket átengedjük, és azt, ha ellenállást fejtünk ki. Azután eszmecsere következett, mit várhatunk mindnyájan német győzelem esetén. Mindketten véleményemet teljesen magukévá tették. Elismerték teljes lojalitásunkat tengellyel szemben, és ennélfogva érthetetlen előttük német kormány eljárása; Lengyelországgal gyorsan végezhetnek anélkül, hogy rajtunk átvonuljanak. Erre tehát feltétlenül szükség nincsen. Mussolini kijelentette előttem, hogy ügyünket úgy tekinti, mintha sajátja volna - azonban német-olasz kapcsolat, történtek dacára, változatlanul fennáll. [Kérés]t igen barátságosan tagadjuk meg, mert meggyőződése szerint németeket nemzeti területünkre, nem engedhetjük be. Érveljünk állandó lojalitásunkkal, és utaljunk arra, hogy nincs kizárva, hogy ezen esetben nemcsak beáll a hadiállapot Angol-, Francia- és Lengyelországgal, hanem esetleg tényleg háborúba keveredhetünk szomszédainkkal.Mussolini megkérdezte, fel vagyunk-e készülve ellenállás kifejtésére? Azt mondtam, hogy mint már kijelentettük, aki kormány engedélye nélkül területünkre lépett, magyar hadsereggel találja magát szemben. Ezen álláspont nem változott meg.Mussolini azt hiszi, hogy erre nem fog sor kerülni, mert túlkapás esetleg későbbi időpontban megbosszulja magát. Arra kért, hogy azonnal értesítsem további fejleményekről.Konkrét ígéretet nem tettek közvetítésre vagy segítségre; egyelőre ilyet nem is kértem, tekintettel arra, hogy Nagyméltóságod Mussolini tanácsát óhajtotta, és Ribbentrop titoktartást kért. Mindent egybevetve, benyomásom az, hogy Mussolini és Ciano gróftól nemcsak szavakat, hanem pozitív és negatív értelemben érzelmi kifejezést kaptam, amelyek tettekre válhatnak, azonban az a kérdés, hogy mikor.

Jegyzőkönyv a Minisztertanács 1939. szeptember 10-én, délelőtt 11 órakor tartott üléséről

[...] amidőn tegnap, 9-én délután 4 órakor a lakásán telefonon felhívta őt [a magyar külügyminisztert] a német birodalmi külügyminiszter, és azon kérést intézte hozzá, hogy a magyar kormány engedje meg azt, hogy német katonai csapatok a Kassa-Nagyszalánc és Velejte vonalon, tehát magyar területen vonulhassanak át Szlovákiából Lengyelországba. Ribbentrop még azt kérte, hogy lehetőleg gyorsan kapjon választ, még este 7 és 8 óra között, mert 10-én 12 órakor szeretnék a csapatszállításokat megkezdeni. Szigorú titoktartást kért és ígért. A külügyminiszter úr azt válaszolta, hogy e kérdésben nem foglalhat egyedül állást, és miután a Kormányzó Úr Öfőméltósága vadászaton van, este 7 és 8 óra között sem adhat választ, hanem csak a mai napon 12 és 1 óra között. A miniszterelnök úr és a külügyminiszter úr 9-én kihallgatáson jelentek meg a Kormányzó Úr Öfőméltóságánál, aki később a honvédelmi miniszter urat és a vezérkar főnökét is magához kérette.A Kormányzó Úr Öfőméltóságának és az előtte megjelenteknek is egyöntetűen az volt az álláspontjuk, hogy miután a magyar kormány már a német-lengyel háború kitörésekor leghatározottabban kijelentette, hogy Magyarország részéről a nemzeti becsület ügye, hogy Lengyelország ellen semminemű katonai akcióban nem vehet részt (wir können in aktive Kriegshandlungen nicht teilnehmen), nemzeti becsületünkkel nem fér össze tehát, hogy ezen kérést teljesítsük, és ennek folytán semmi körülmények között nem engedhetjük meg német csapatoknak egy magyarországi vasútvonalon átszállítását, és átvonulását Lengyelországba. Megnéztük a térképet, és megállapítottuk azt, hogy a német kérés teljesítése másfélnapi gyorsítást jelentene. Amennyiben ezen kérést teljesítenők, ez a semlegesség megsértését jelentené, és mindjárt három hadüzenetet kapnánk: Anglia, Franciaország és Lengyelország részéről. De nem teljesítjük azért sem, mert a német csapatoknál vannak a Hlinka-gárda és a szlovák hadsereg osztagai is. Mi különben is akaratunk ellenére nem óhajtunk belekeveredni vagy belesodródni a világháborúba. Amennyiben a németek kérésük teljesítésének visszautasítása után engedélyünk nélkül mégis magyar területen jönnének, úgy az ellenintézkedéseket a m. kir. kormány meg fogja tenni.

A szemelvények forrása: Ungváry Krisztián szerk.: A második világháború (Nemzet és emlékezet, 2005)