Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Kik voltak az elsők Budavár falain?

"A herczeg utolsó ostromot akart, három felől való támadást rendelt el, amit a városból emberül fogadtak, és egynéhány ízben visszavágták a németet. Ez látva Petneházy híres vitéz ember, a magyar hajdúsággal megindult, és a török nem állhatott neki ellen. Legelsőnek a magyarokkal a kőfalakra felment és behatolt a városba. Ezt a vitézi bátorságot látva a német tábornokok azt mondták: ez a Petneházy nem is ember, hanem oroszlán!" (Cserei Mihály krónikája)

1686. szeptember 2-án, közel másfélszáz év után Buda, a magyar főváros ismét keresztény kézben volt. A mai napig viták tárgya az elsőség kérdése. Mítoszrombolóink sietnek kijelenteni, hogy az ismert hős, Petneházy Dávid semmiképpen sem lehetett az, mások pedig "köpönyegforgatónak" titulálják Petneházy ezredest. Hasonlít - igaz, csak távolról - az ügy a Dugovics Titusz kérdéshez. A tudálékos pedantéria hívei sietnek kijelenteni, hogy Dugovics nem is létezett. Nos, a magam részéről úgy vélem, hogy akár létezhetett is. Amennyi hősies, önfeláldozó, szinte emberfeletti cselekedetet ott megcsináltak a mieink, azok közé bizony elfér egy Dugovics Titusz is. Nem így hívták? Nem érdekes. Létezése nemzeti mitológiánk része, onnan kiszedni káros és fölösleges. Egy Dugovics léte vagy nem léte nem változtat érdemben az ostrom tényszerűségén, mindössze egy legendás alakkal gazdagítja a történetet. Valahogy így vagyunk Petneházy Dáviddal is, igaz, az ő esetében sokkal több a ráutaló jel, hogy ott lehetett a rohamban, s talán az első is volt a várfalon. Vagy legalábbis az egyik első, amennyire ezt egy ilyen forgatagban egyáltalán meg lehet állapítani.

Abdurrahman, az utolsó budai pasa holtteste Benczúr híres festményén.


Petneházy neve mellett még három másik nevet kell megyjegyeznünk. Örményesi Fiáth János, a győri hajdúk kapitánya ("fővajdája") egészen biztosan az egyik "első" volt a Vár bevételekor. Ő az egész ostrom alatt kimagasló magatartást tanúsított és a végső rohamban is ott volt. Persze esetében is van problémás rész a hősiességét bizonyító oklevél szövegben: eszerint "Buda külső városa" (Exterior Urbis Budae) szerepel. Vajon ez a Várhegy alatti, mai Vízivárosra vonatkozik, amelyet június 24-én foglaltak el? Vagy esetleg magában a Várban akkor levő kettős falrendszer külső falának július 27-i megszerzésére? Vagy egyszerűen csak az ősi királyi palotán kívüli városrészre, a Vár északi területére? A történészek az utóbbira hajlanak, de erre még visszatérünk.

A második név Ramocsaházy Endre. 105 éves (!) kort élt meg, 1746-ban halt meg, és így az évszázad második felében is mintegy élő emlék lett. Sőt, még a rákövetkező XIX. században is közbeszéd tárgya volt. A története szerint elsőként jutott be a Várba szeptember 2-án, de a rohamcsapattól elvágták a törökök, elfogták és felakasztották. Az egyik változat szerint életét a gyorsan visszatérő keresztény egység mentette meg, a másik változat szerint pedig az, hogy egy hajlékony ágra akasztották fel, amely súlya alatt lehajlott, lábujjaival elérte a földet, s így - igaz félholtan - de kibírta, amíg társai visszatértek és levágták a kötélről. Szintén két változatban szerepel hőstette is: az egyik szerint "csak" első volt a Várban, a másik szerint viszont zászlótartó is volt, és így a zászlót is ő tűzte volna ki. Egy szövegben bodzafa, egy másikban szederfa van. Az biztos, hogy a fát - állítólag I.Lipót császár-király rendeletére -  bekerítették. Nemcsak Ramocsaházy hanem a fa is szép kort ért meg: Budán legalább 120 évig mutogatták mint látnivalót, az 1800-as évek elejéig. Ramocsaházy az ostromot követően Budán lakott a fővezérttől, Lotharingiai Károlytól kapott házban, s így saját elsőségéről - bocsánat a szójátékért - első kézből tudta informálni az érdeklődőket. A kissé Háry Jánosi történet azonban annyira szilárdan tartotta magát, hogy nem tudom elképzelni hogy valami alapja ne lenne.

Egy német is pályázhat az elsőségre, Günter Martin Pechmann. Ő a bajor választófejedelem hadában szolgált, és a fejedelem, Miksa Emmánuel személyesen tüntette ki, mivel a rohamban az ő szektorában Pechmann elsőként jutott be a Várba (a palotába). Igaz, esetében nincs szó zászlóról, de hát miért lehetett volna ő is első? Ne legyünk szűkmarkúak, az ostrom során a németek voltak a legszámosabban.

Petneházy Dávid alakja Benczúr festményén

Térjünk vissza Petneházyra! Végül is miért ne lehetett volna ő az első? Mítoszcáfolóink, "magyarkodásunk" helyretevői azzal szoktak jönni, hogy Petneházyt a pesti oldalra vezényelték 1686. augusztus 19-én, tehát, aki Pesten tartózkodik, az nem lehet egyszerre a budai várfalon is. Csakhogy egy másik adat szerint tíz nappal később 29-én már a budai oldalon levő Újlak (a mai III.kerület) környékére helyzeték 1000 huszárral. Azt is tudjuk, hogy a szeptember 2-i végső rohamhoz megszervezett rohamoszlopokat vegyesen állították fel, s a gyalogosok mögé lóról leszállított lovasokat (vérteseket, dragonyosokat) is osztottak be. Grimani velencei követ jelentéséből kiderül, hogy végül is 700 lóról szállt huszárt (lovas hajdút) is vezényeltek a rohamosztagokba. Azt nem tudjuk, hogy ki volt parancsnokuk - de miért ne lehetett volna Petneházy, ez a vagány gyerek, akiről nyugodtan mondhatjuk pestiesen, hogy "minden buliban benne volt". A német gyalogosok első rohama próbálkozása sikertelen volt, amiután a magyar harcosok törtek be a Várba. Ez egybevág a leadben közölt krónika-részlettel. Igaz, a Petneházy kicsit későbbi halála utáni iratokban nem történik említés a hőstettről, ami azért is furcsa, mivel Petneházy alakja divatos volt a bécsi udvari és társasági körökben.

Buda ostroma (korabeli metszet, részlet). Az Esztergomi rondella (szélső sarok-körbástya) melletti falszakaszon lehetett először magyar zászló 1686. július 27-én

Most pedig vegyünk egy nagy levegőt. A szeptember 2-i végső roham előtt is voltak általános és részleges rohamok. Ilyen volt például július 27-én. A cél a külső várfalba történő befészkelés volt. A rohamoszlopok mellé törzstiszteket és tábornokokat osztottak be, hogy kézben tartsák a katonákat. Az élen rohamozó magyar hajdúk alatt török ellen-aknák robbantak, az utánuk jövő német gyalogság is megtorpant. A várfalnál szó szerint pokoli jelenet zajlott, égő emberek, záporozó golyók, a várvédők mellett nők és gyerekek is köveket dobálnak. Ekkor egy újabb hajdú-csapat nagy kurjongatással megindul, és a győri hajdúk egy ismeretlen zászlósa kitűzi a magyar lobogót a várfalra! (a korabeli franciául írott Főjelentésben: "ou un enseigne des haiducs de Raab monta le premier et plánta son drapeau"). A jelenetben minden együtt van, ami Cserei Mihály krónikájában olvasható: meghátráló németek, meginduló magyar hajdúk, a várfalra felhágó magyar tiszt, s a jelenetet figyelő német tábornokok.

Egyvalami biztos tehát: az első ostromló 1686-ban, aki bejutott a Várba, és az első zászló, amit kitűztek a várfalra, magyar volt. Ez pedig igenis kijárt 150 évnyi török megszállás után.

(Károlyi Árpád: Buda és Pest visszavívása 1686-ban c. munkáját használtam fel elsősorban)