Köztársaság-ellenes összeesküvés, avagy a „Német Közösség ügye”?

1946. szeptember 7. és 9. között mintegy félmilliós tömeget megmozgató rendezvényt tartott Budapesten a Kisgazdapárt és Nemzeti Parasztpárt. Az „Országos Parasztnapok” célja az volt, hogy megmutassák a kommunistáknak: nem az övék az utca. Hiszen addig a felfegyverzett és jól szervezett R-gárdistáikkal a kommunisták sikeresen zavarták szét ellenfeleik nagygyűléseit, bántalmazták az aktivistákat. Most azonban fordult a kocka. Ráadásul úgy tűnt, hogy a Nemzeti Parasztpárt is kijön a kommunisták árnyékából, a s Baloldali Blokk helyett inkább a kisgazdákkal fog összefogni.

A német összeesküvők állítólagos fészke: Henrik herceg vadászkastélya (Wikimedia)

Nem volt mit tenni, Rákosiék szovjet gazdáikhoz fordultak támogatásért, útmutatásért. Segítettek is. A szovjetek „beláthatatlan következményekkel” fenyegetőzve megakadályozták a Nemzeti Parasztpártnál a jobbra fordulást, s Rákosi és a kommunista párt rákapcsolt a Kisgazdapárt szétverésére. 1946 végén úgymond „összeesküvés” nyomára bukkantak. A Magyar Testvéri Közösség nevű, régóta létező titkos társaság tagjait vették őrizetbe. Mivel a Kisgazdpárton belül elég sokan voltak közösségi tagok, s még többen olyanok, akinek valamiféle kapcsolata volt közösségi tagokkal, ezért megindult a kisgazdák leszalámizása. A „nyomozás” során – vagyis mialatt félholtra verték az őrizetbe vetteket – a legfantasztikusabb bűncselekményekre derült fény, leginkább arra, hogy úgymond „meg akarták dönteni a köztársaságot”. A fasiszta, antiszemita vádakat is természetesen bevették a vallatások során kreált bűnlajstromba. 1947 elejére így állt össze az újságok címlapján a „köztársaság elleni összeesküvés” ál-botránya. Erre az össze-amalgámozott ügyre hivatkozva azután a kommunista párt egész pályás letámadást tudott indítani, s szétverni a Kisgazdapártot.

És most ugorjunk egy nagyot. 2022. december 7-én, szerda reggel több ezer német rendőr és kommandós kezdett akcióba szerte Németországba, hogy letartóztasson 25 embert és lefoglaljon számszeríjakból, kardokból és vadászpuskákból álló „arzenált”. A Politico gúnyos hangvételű cikkét idézzük: ezzel a néhány fegyver-félességel „a hatóságok szerint ördögi összeesküvésben akarták megbuktatni a kormányt és visszaállítani a monarchiát”. A „Reichsbürgereknek” nevezett csoport létezése nem volt titok, bár közvéleményből túl sokan nem értesültek arról, hogy léteznek. A csoport vezetője jelenleg a Reuss-családhoz tartozó XIII. Henrik, Köstritz hercege. A mozgalom egyébként 1985-ben indult, egy ága azután hogy-hogy nem, Amerikában, Nevadában vert tanyát. A mozgalmat a hatóságok szélsőjobboldalinak és antiszemitának nevezték, bár úgymond a „komoly” neonáci csoportok körében a Reichsbürgerek csak nevetség tárgyai voltak. Henrik hercegnek orosz barátnője volt – figyelem, itt jön be az orosz szál! – s állítólag felkeresték az orosz nagykövetséget is támogatás céljából, s egy „mézcsapdán” keresztül kaptak volna orosz finanszírozást. Oroszország azonban tagadott bármiféle részvételt. Az őrizetbe vett összeesküvők egyébként nagyobbrészt Henrik herceghez hasonlóan nyugdíjasok voltak: akadt közöttük afd-s ex-képviselőnő, visszavonult kommandós, operaénekes, tetőfedő ács és gourmet szakács is.

A Politico szerzője abszurdnak tartja, hogy Henrik hercegék "meg tudták volna dönteni a nyolcvanmilliós Németország egyébként is összetett, decentralizált szövetségi államrendjét és az sem világos, hogy az állítólagos összeesküvők hogyan tudták volna átvenni Németország központi intézményei fölött az uralmat". Ennek ellenére a német közmédia a szerdai razziázás miatt megszakította a műsorát, hogy élőben közvetítsen „a német demokrácia halálközeli élményéről”. Az ARD riportere, Michael Götschenberg pedig arra figyelmeztetett: „Bárki, aki kineveti ezt, hibát követ el”. Németország Szövetségi Köztársaságában létezett terrorizmus:  a hetvenes években a Vörös Hadsereg Frakció szélsőbalos terroristái öltek meg több mint 30 embert, 2000-től kezdve pedig a szélsőjobboldali Nemzeti Szocialista Underground végzett 9 emberrel. A Reichsbürgerek („birodalmi polgárok”) azonban nem úgy tűntek, mint akik ilyesmire képesek. Olyanok voltak, mint akik egy másik világban élnek: saját bélyeget adtak ki, úgymond „kormányokat” hoztak létre, pénzt bocsátottak ki, saját személyit használtak, s nem ismerték el a Német Szövetségi Köztársaságot. Ez pedig a mai Németországban „revizionizmusnak” számít.

Ennél sokkal érdekesebb Henrik herceg nézeteit egy pillanatra felvázolni: szerinte a középkori hűbériség idején a feudális hercegek közelebb álltak a lakossághoz, mint a modern német kormányzat és az Európai Unió. Egy alkalommal a herceg arról beszélt, hogy Németország a második világháború óta vazallus állammá vált. Megint máskor pedig a Rotschildok és a szabadkőművesek XX. századi felelősségét feszegette.

Világos, hogy Németország nem kommunista diktatúra. Továbbá, ha visszagondolunk, annak idején Adolf Hitler is egy gyengére sikerült "sörpuccsal" kezdte karrierjét. És azt is tudjuk, hogy volt arra példa az elmúlt évekből, hogy egy Reichsbürger a letartóztatására érkező különleges egységekre tüzet nyitott. Arra is, hogy korábban két alkalommal néhány tucat fegyverből álló arzenált foglaltak le a kommandósok önmagukat Reichsbürgereknek nevező gyanúsítottaknál. De azért felmerül az emberben a kérdés: ha ezentúl valaki meg meri említeni, hogy Németországban külső megszálló (amerikai) csapatok állomásoznak, vagy az uniós bürokrácia ellen mer tiltakozni, az is a „Reichsbürgerek” sorsára juthat? Ha valaki fel meri vetni, hogy a szabadkőművesség történelmi jelenség, ami esetleg vizsgálható, az is megkapja a „Reichsbürger” címkét? Hogy a Rotschildoknak lehetett valamelyes befolyása a XX. századi európai és amerikai történelemre? S ezen túlmenően, vajon a két évvel ezelőtti hajsza a rendőrség, a hadsereg és a titkosszolgálatok soraiban megbújó 1400 állítólagos „szélsőjobboldali” után vajon miről szólt? És ha még tíz évvel visszalépünk, akkor az „Operation Rennsteig” körüli botrány során mire utalt az a tény, hogy az említett Nemzeti Szocialista Underground nevű csoport tele volt a belső elhárítás ügynökeivel? Még 2004-ben a XX.Század Intézetben rendezett konferencián Keresztes Lajos a német Alkotmányvédelmi Hivatal évkönyvére hivatkozva elmondta: sok esetben maguk a belső elhárítás értékelői sem tudják eldönteni, hogy az adott szélsőjobboldali jelenség spontán-e vagy pedig a szélsőjobboldali csoportokba beépült alkotmányvédelmi tisztek és ügynökök munkája nyomán történt-e meg. Vagyis a valóságot látjuk-e, vagy pedig a virtuális valóságot.

Nem teljesen új dolog ez, hiszen Zubatov, a cári politikai rendőrség munkatársa már bő évszázada feltalálta azt a módszert, amely szerint be kell épülni a forradalmi mozgalmakba, s azokat a regnáló rendszer érdekében mozgatni lehet. De a "zubatovcsina" ilyen jellegű és mértékű alkalmazása eleddig nem a jogállamiságra és szabad választásokra épülő országokban valósult meg, hanem elsősorban önkényuralmi rendszerekben.

Úgy tűnik tehát, hogy a XXI. század fő kérdése az lesz: valóságot látunk vagy szimulációt? Realitást vagy reality showt?