Látlelet az orosz-ukrán háborúról

Az orosz-ukrán háború egyszerre korunk lázas állapotának tünete és okozója. Tulajdonképpen még a megnevezése sem pontos: hiszen nem egyszerűen Oroszország agresszióját láthatjuk Ukrajna ellen, hanem azt is, hogy a NATO (elsősorban a britek és az amerikaiak) erős támogatást nyújtanak a segéd-szövetségesi szerepben levő Ukrajna számára. Vagyis amellett, hogy Ukrajna védekezik, egyúttal mások háborúját is vívja Oroszország ellen.

Erről szól Schmidt Mária könyve: „Látlelet az orosz-ukrán háborúról”. Nos, ha az orvosi hasonlatoknál maradhatunk, akkor a látlelet alapján elég rossz a prognózis. No nem a háborúé – bár erre a háborúra is igaz, amit Peter-Erich Cremer („Hajóroncs Ali”), második világháborús német tengeralattjárós ász-kapitány írt: a háborút nem lehetett volna elég hamar abbahagyni. Nem; a háború következményeképpen a mi közép-európai világunk, s különösen is Magyarország számára elég borúsak a kilátások.

Graffiti a berlini Mauererparkban (Wikimedia)

Az USA mindent megtehet – és az a baj, hogy meg is teszi, olvashatjuk a Terror Háza Múzeum főigazgatójának traktátusában, amely a Múzeumot üzemeltető Közalapítvány által gondozott zsebkönyvek sorozatában a legújabb kiadvány. Schmidt könyvében arra emlékeztet, hogy Irak 2003-as (egyébként hazugságokon alapuló) lerohanása egycsapásra Iránból csinált regionális hatalmat. Gyakorlatilag kiengedte Iránt a karanténból, s a „síita félhold” mostanra szinte háromnegyedkörré változott, hiszen Jemen jelentős része is Irán lerakatává változott.

„Az USA színes forradalmakat támogatott és robbantott ki az orosz peremköztársaságokban, és ráeresztette a hatalmas anyagi erőforrásokkal kistafírozott Soros-féle NGO-k hálózatát a posztkommunista térségre” – mert mohó volt és türelmetlen. „Mára az USA szokásos ügymenetévé vált, hogy az egykori szovjet befolyási övezetben az amerikai kormányok és a mélyállam közvetlen és közvetett támogatásával különböző hivatalos, félhivatalos és ’civil’ szervezetek megkérdőjelezzék, korlátozni próbálják, sőt, meg is döntsék az állami hatalmat. Nem riadva vissza tőle, sőt, egyenesen elősegítve a rend felbomlását, és a szervezett (?) káosz eluralkodását. Ami jó ideje már világszerte az amerikai külpolitika valódi célja.” -olvashatjuk a könyvben. De vajon mit jelentsen ez? A "permanens forradalom" új kiadását? Globális Barbaricumot amivel szemben a civilizáció egyedüli letéteményese az Egyesült Államok lenne? Végül is miért lenne ellenére a hegemón helyzetben levő hatalomnak, hogy minden, illetve bármilyen létező vagy csak lehetséges vetélytársat kiiktasson és instabil, függő helyzetben levő kormányokat teremtsen helyettük? Vajon mi történt azokkal a kétségbeesett kísérletekkel, amelyekkel az ezredforduló környékén Mexikóban helyre akarták állítani a rendet? A Sicario című film ebből a szempontból izgalmas üzenettel zárul: egy fal, sőt, nagybetűvel: a Fal, amelynek egyik oldalán Amerika, a Rend, a másik oldalán lövések, nyomortanya, kiáltozás – Mexikó. Ez lenne a jövő?

Úgy tűnik, hogy a tengerek felett uralkodó Britannia után az Egyesült Államoknak már elég a virtuális világ fölötti uralom. „Ez csakis a Káosz Gömbje lehet… Ezzel világokat tudsz teremteni – vagy elpusztítani azokat.” – ezzel az üzenettel zárult az 1990-es évek népszerű számítógépes játéka, a Hexen. Vajon az USA kormányzatát kézben tartó hálózatok tényleg szert tettek volna egy ilyen Káosz Gömbre? Valamikor a 2000-es években a Népszabadságban érdekes megfogalmazást olvashattunk: „a globális középosztály”. Ezúttal tehát már nem a világ proletárjainak kellett egyesülnie, mint ahogyan az 1989 előtt a lap fejlécén állt, hanem úgy tűnik, a globális középosztály helyi osztagai indulhatnak harcba a szép, szivárványszínű új világért. Bármikor és mindig, minden nap. Csak a kígyó ott fog a farkába harapni, hogy nacionalizmusok nélkül az egész nem működik. Ahogyan a Pravij Szektor ultráinak tulajdonított mondás tartja: a kijevi Euromajdan nélkülük csak egy gyönge goa-party lett volna.

De akkor miért a van az amerikaiakban „puritán térítői hév és a küldetéstudat mérgező keveréke”, ahogyan Schmidt írja? Vajon tényleg ez lenne Amerika? Egyáltalán, mi ma Amerika? A „diversity officerek” gondosan figyelnek arra a nagyvállalatoknál, hogy Amerika mindenféle legyen – vagyis semmilyen. Miközben a fentebb említett „színes forradalmak” mindegyikében szerepet kapott a nacionalizmus, odahaza, Amerikában jószerivel annak nemcsak etnikai, de kulturális alapját is felszámolni igyekeznek. Persze senki sem gondol arra, hogy mi lesz akkor, ha egyszer a spanyol anyanyelvűek az intézményekben is átveszik a többséget néhány államban. Vajon újratárgyalják az amerikai-mexikói háború utáni 1848-es békeszerződést? Létezik-e még a Trumpot elnöki székbe emelő vidéki Amerika, a country-zene, a fegyverek, a készpénz és a robbanómotorok hazája? Vagy a Káosz Gömbje belőlük immár olyan idiótákat faragott, mint akik a Capitoliumon történt rendzavarás után lettek címlaposak? Csak reménykedni lehet benne, hogy nem, nem így van.

Az sajnos biztos, hogy az Amerikát bekebelező baloldali inkvizítori hév most új csúcsokat dönt. „A hidegháború félszáz évében az USA és a nyugati világ nem stigmatizálta, nem tekintette páriának a szovjet állampolgárokat, nem parancsolta le őket a sportpályákról és a színpadokról, nem tiltották ki őket a fesztiválokról, nem vegzálták a macskáikat, a fáikat, klasszikus zeneszerzőiket, íróikat – sőt.” Azonban megint egy önmagát marcangolni kezdő kígyóval van dolgunk: az inkvizítorok által terjesztett szivárványos vallás ugyanis nemcsak erőszakos, de rendkívül gyermeteg vonásokat is tud produkálni. Sőt, az infantilizmuson túl már-már a gügye, debil minősítést is kiérdemli. Jelen sorok írójának a Majdan téri eseményeket megörökítő alapítvány egyik kurátora magyarázta a „Heavenly Hundred” (a Majdan során életet vesztett nagyjából 130 áldozat) tárlatának bemutatása során: a Majdan téren ÖNKÉPZŐ KÖRÖK is alakultak! Ahol a rezsim megdöntése érdekében közösen rajzoltak például! Ez inkább egy hippikommuna képét idézte föl, mint egy klasszikus értelemben vett forradalomét…

"Wotanért ölni". Az ukrajnai "Embergyűlölő Hadosztály" nevű nemzetközi neo-náci szervezet zászlója. A szervezet 2016 óta "Division Phoenix" néven ismert, és 2022-től fegyveres csoporttá alakult az ukrán hadsereg kötelékében (Wikimedia)

„Az orosz-ukrán háború az 1945 utáni világrend kollektív hattyúdala” – írja Schmidt. Ha számításba vesszük, hogy Oroszország tényleg megtörte a tabut (beleprovokálták), akkor ez igaz. Csakhogy se India, se Kína, se akárki más részéről nem látunk olyan javaslatokat, kezdeményezéseket, amik egy következő korszak eljövetelét hirdetnék. Mert persze, a SWIFT-rendszer felváltása elindult, és a petrodollár fölött is megkondult a lélekharang azzal, hogy Szaúd-Arábia a Kínával folytatott olajkereskedelemben jüan alapú elszámolásra tér át. De az iszlám világnak nincs egy igazi központja (központjai vannak), és se Indiának se Kínának nincs üzenete a világ egésze számára. Nem kínálnak alternatívát „amerikai álom” helyett, amely Jack London nyomán éppen „árnyékos lejtőkön éjbe veszik a vérvörös fövenyen”.

Egyelőre senki más nem áll készen arra, hogy egy következő világrend megszervezéséért, sőt: a világ irányításáért felelősséget vállaljon.