Szabó Ákos
Szabó Ákos

történész

Májusi merénylet

Amikor Abdi Ipekçi török újságírót 1979. februárjában a nyílt utcán lelőtték, nem tudhatta senki, hogy egyik gyilkosa egy sokkal nagyobb merénylet elkövetése miatt kerül majd az újságok címlapjára, nem pedig az isztambuli gyilkosság okán. 30 évvel ezelőtt lőttek rá II.János Pál pápára.

1978 októberében a pápaválasztó konklávé egy lengyel főpapot, Karol Wojtłát választotta Róma püspökévé. Megválasztása egyértelmű arculcsapást, hatalmas presztízsveszteséget jelentett a Szovjetuniónak, hiszen egy kommunista ország állampolgára volt a II. János Pál nevet választó Karol Wojtyła. Az 1979 nyarán hazalátogató szentatyát több milliós tömeg kísérte végig Lengyelországon. Az alig több mint egy hetes látogatás során Krakkóban, Varsóban, Gnieznóban és a többi felkeresett városban igazi sztárként kezelték a pápát. A Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetése kénytelen-kelletlen csupán asszisztált a pápalátogatáshoz, és a maga módszereivel igyekezett kisebbíteni annak jelentőségét: az állami tévé csak közeli képeket adott, alig mutatta a hatalmas tömegeket, szinte mindig idős néniket, bácsikat szólaltattak meg, azt sugallva, hogy csak az öregeket érdekli a vallás és a pápa, a modern, szocialista fiatalokat nem, őket nem „rontotta el a vallás”.

A pápa közvetlenül a merénylet előtt (tozlumikrofon.com)


A lengyel kommunistákon kívül a Kreml is érzékelte a szentatya személyének népszerűségét, véleményformáló erejét és erős kisugárzását, ezért személyét különösen fontosnak tartották. Nem csak azért, mert több milliárd katolikus lelki vezetőjeként súlya volt szavainak, hanem mert valóban egy energikus, fiatalos, korábban rendszeresen kiránduló, a fiatalok nyelvén beszélő főpap volt. Moszkvának lépni kellett, hiszen épphogy megindult az „afganisztáni kaland”, amely miatt óriási nemzetközi nyomás nehezedett a rájuk, ráadásul pont egy szatellitállamban, Lengyelországban jött létre a hatalmas tömegmozgalom, a Szolidaritás, amely a gdański Lenin Hajógyárban alakult meg munkások vezetésével. Nem volt kérdés, rés került a pajzsra, hiszen éppenséggel azok lázadtak fel az elnyomás, a növekvő árak, a hiánygazdaság és az emelt adók elleni, akikről szólt a rendszer: a munkások.

Ez természetesen sok érdeket sértett. Nem utolsósorban a Szovjetunióét. Mozgolódás indult meg, s a szélsőséges iszlám nézetek ezúttal egybeestek a szovjetek szándékaival. A terrorista körökben, a velük összeérő bűnöző szervezetekben, illetve a titkosszolgálati világ peremén ekkoriban bukkant fel Ali Ağca.

Az akkor huszonhárom éves Mehmet Ali Ağca korántsem volt pitiáner bűnöző. Nem az a típus, aki az isztambuli utcákon kizsebeli a külföldieket, majd elillan, ennél sokkal brutálisabb alak volt. Tagja volt a rettegett Szürke Farkasoknak, részt vett a fentebb már említett újságíró 1979-es meggyilkolásában, tehát megfelelőképpen gátlástalan alak volt, aki nem ijedt meg a fegyver használatától sem. A ma ismert forgatókönyv szerint a bolgár titkosszolgálat segítette Ağcát a merénylet előtt, és biztosított volna számára menedéket a Bolgár Népköztársaság római nagykövetségén. Merénylőtársával – egy török állampolgárral – Rómában találkozott. Az elkövető életének érdekessége, hogy az 1979-es isztambuli merényletet követően két éven keresztül Bulgáriában tartózkodott, feltehetőleg itt került közelebbi kapcsolatba a KGB-vel, akik a megfelelő időben „elővették”.

A megfelelő idő 1981. május 13-án érkezett el, amikor a szentatya a Szent Péter téren a hívei közt elvegyült. A tömegben tartózkodó merénylő több, célzott lövést adott le II. János Pálra, aki összerogyott a nyitott pápamobilban. Ağcát a körülötte lévő tömeg tette ártalmatlanná, amelyet követően az olasz rendőrség elfogta. A szentatya a csodával határos módon túlélte a merényletet, több órás műtétet követően tért magához egy római kórházban, pedig orvosai megkérték titkárát, adja föl az utolsó kenetet a pápának. A sikertelen merénylet híre a Kreml vezetését váratlanul érte, ráadásául azonnal megértették, a megsebesített pápa – akinek fájdalomtól eltorzult arca a másnapi újságok címlapján megjelent –, szimpátiát váltott ki az emberek millióiból, még a nem vallásosak is együtt éreztek a meglőtt „idős bácsival”. Ağca sikertelen merénylete mártírt csinált Wojtyłából. A nyomozás kiderítette, a merénylőnek vaskos dossziéja van a török hatóságok birtokában, ráadásul nem magányosan követte el a cselekményt. Börtönében maga a szentatya is meglátogatta, s ami még fontosabb, megbocsátott merénylőjének. 2000-ben a pápa közbenjárására az olasz hatóságok kiengedték börtönéből Ali Ağcát, ám az időközben megkeresztelkedett ex-merénylő nem élvezhette sokáig a szabad levegőt: szülőföldjén újabb büntetőügyek következményei várták, csak 2010-ben szabadult.

II.János Pál beszélget a merénylővel a börtönben (tozlumikrofon.com)

II. János Pál 2005-ben hunyt el Rómában. A milliós gyászoló tömeg a szemerkélő áprilisi esőben nemcsak a XX. század egyik legkarizmatikusabb egyházfőjét búcsúztatta, hanem megemlékezett egy olyan bátor lengyel hazafiról, akinek elévülhetetlen érdemei voltak a vasfüggöny lebontásában, a Közép-Kelet európai népek önrendelkezésének visszaszerzésében és a Szovjetunió felbomlásában. Nem véletlen, hogy szülővárosa, Wadowice híres süteményét, a wadowicei krémest is átkeresztelték a lengyel cukrászdák „a Pápa krémesének”.