Grób László
Grób László

kiadóvezető

Millenium és pezsgőkostolás

Augusztus 20. Magyarország születésnapja. Pezsgővel köszöntjük!

Nyár van, rekkenő hőség, aki nem a vízparton ejtőzik, hanem – igen helyesen – huszárvágásblog-ot olvas, az megérdemel egy kis lazítást a rengeteg magyar sorskérdés, tragikus háborúk, vesztett csaták, elcsatolt területek és megtizedelt népesség után. [A Huszárvágáson nyertes csaták, visszaszerzett területek és csomó más siker is szerepel. Éppen ezért csináltuk a blogot. - a szerk.] S mi lehetne erre alkalmasabb, mint az ún. „boldog békeidők” – annak is legpompázatosabb eseménye, az ezredéves kiállítás. Millennium, a visszanyert önrendelkezés és a soha nem látott (?) gazdasági fejlődés nyomán az első ezer év megünneplése – persze magyaros kényelmességgel csúszott némiképp a buli, úgyhogy a történész-szakma segédletével egy évvel "elhalasztottuk" a honfoglalást is, ami azóta is úgy maradt... –, szóval megcsináltuk a világraszóló nagy kiállítást, amire tódult az ország apraja-nagyja. S ebben ne tessenek semmiféle gunyorosságot keresni: tényleg világraszóló kiállítás volt a maga korában és tényleg tódultak rá.


Kár, hogy mára nem maradt a „Vajdahunyadvárnak” becézett eklektikus épületen kívül semmi – ez is talán csak azért, hogy feledjük (vagy legalább tompítsuk) a valódi Vajdahunyadvár szomorú sorsa feletti bút...

Pedig rengeteg érdekes, hivalkodó és szerény, ízléses és giccses, kisebb és nagyobb pavillon (igen, akkoriban még két „l” betűvel írták), épület, kioszk stb. épült a kiállításra. Idézzük fel ezek hangulatát néhány képpel. S ami a segítségünkre lesz, az egy – valóban szenzációs, de totálisan elfeledett – korabeli kiadványsorozat, ami az alábbi rémesen hosszú és megjegyezhetetlen címet viseli, hogy: „Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota az ezeréves fennállásakor és az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye.” Ez kilenc vaskos (500–1000 oldalas) kötetben írja le hazánkat olyan részletességgel, hogy a KSH is megirigyelhetné manapság. (Csak ízelítőnek: „Mezőgazdaság. Állattenyésztés. Vizépítés. Erdészet. Gazdasági gépipar” – 950 oldalon; „Bányászat. Kohászat. Ipar” – 750 oldalon, „Ipar. Kereskedés. Közlekedés” – 920 oldalon, „Egészségügy. Művészet, közművelődés. Oktatásügy. Gróf Zichy Jenő kiállítás Budapest székes főváros” – 1070 oldalon, és így tovább. Ezen kiadványsorozat 3. kötete – „A kiállítás szervezete és berendezése” címet viseli – részletesen leírja magát a helyszínt, a résztvevőket, és mi több, rengeteg rajzot közöl a pavillonokról.

Ezekből – utalva ismét a kánikulára – vessünk most csupán egy pár röpke pillantást a nyári hűsítőkre: a pezsgőkre és sörökre. Hét pezsgőgyár állított pavillont: a jól ismert Törley, Littke, Hubert és Francois mellett olyan, ma már elfeledett márkák, mint a Braun, a Ludwig Williband vagy a Hölle.  Érdekes, hogy sörből kevesebben reprezentálták magukat: az Első magyar részvényserfőzde, a Kőbányai Király, a Kőbányai Polgári és a Haggenmacher, de volt egy összevont pavillon a „Vidéki sörgyárosok és budapesti szalámigyárosok kollektív kiállítási és kóstoló-csarnoka” néven és funkcióval. (Sör és szalámi... jó lenne feleleveníteni a tradíciót!) Ezeken kívül vendéglők, csárdák, kávéházak, sőt tejcsarnok is kínálta a portékát és a hűsítőket a megfáradt kiállításlátogatóknak.

 

Még azért említsük meg a kiadványsorozat szerkesztőjét, a mára szintúgy feledett Matlekovits Sándort (1842–1925), aki rendes polihisztorként jogászkodott (ipartörvények fűződnek a nevéhez), írt, politizált, de része volt a selyemhernyótenyésztés meghonosításában is.

Ám elég ennyi a szövegelésből, nézegessünk képeket, s ha megszomjaztunk netán, hát tudjuk, mi a teendőnk...

Francois L. és Tsa. pezsgőspavillon

Ludwig Willibald pezsgőspavillonja

Braun testvérek pezsgőspavillonja

Kőbányai királyi serfőzde pavillonja

Első magyar részvény-serfőzde pavillonja

Hagenmayer Henrik sörkostolója