Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

A Pálmay-különítmény és a Léva környéki harcok

A Huszárvágás blog megállapodott a "Napról-napra Trianon" című kronológia szerzőivel, hogy a kronológiára alapozva havonta egy kiemelt eseményt közlünk a blogon. A sorozat első részében a felvidéki harcok egyik hősének, Pálmay Ernőnek a küzdelmeit mutatjuk be.

Pálmay Ernő százados a soproni 18. honvéd gyalogezred tisztje a háború alatt. Az orosz hadifogságból csak 1918 novemberében térhetett haza, ami után a Léván állomásozó honvéd helyőrség és géppuskás tanfolyam parancsnoka lett. A kaotikus viszonyok kialakulásakor katonákból és a csatlakozó Bars- és Hont megyei polgárokból, illetve diákokból a belső rend fenntartása végett önkéntes alakulatot szervezett, amely a Pálmay-csoport nevet kapta. Különítménye ekkor századnyi erőt képviselt és több helyen összecsapott a benyomuló cseh légiósokkal és fegyveres bandákkal. 1918. december 23-án megválasztották a Felvidéki Egyesület elnökévé is, amely Magyarország integritását akarta megőrizni.

A Pálmay különítmény rövidesen újra összeütközésbe került az előrenyomuló cseh légiósokkal Zsolna, Galgóc, Trencsénteplic határában. A galgóci győzelem után azonban Pálmay Ernőt a „felesleges vérontásért” megrovásban részesítették, csapataitól megvonták a löszért és az élelmet. A Károlyi-kormány Pálmay Ernőt egységét 1919. január 8-án az Ipoly bal partjára, az újabb demarkációs vonalra vezényelte, ezért elhagyták Lévát.

A Pálmay-különítmény a lévai főtéren, 1919. június 1-én


Katonái közül azokat, akiket családja ehhez a területhez kötött, a szolgálat alól felmentette, így mindössze 79-en ma-radtak: 24 tiszt és 55 katona. Január 9–10-én Drégelypalánkról először Nagyorosziba, majd Rétságra települt. Január 29-én, a balassagyarmati felkelés napján lefegyverezte a drégelypalánki cseh osztagot, de egy ellentámadás miatt még aznap visszavonult. Másnap azonban a támadást visszaverte és a cseheket kiszorította, a síneket felszedette, majd Balassagyarmaton állomásozott. Márciusban újra növekedni kezdett a Pálmay-csoport létszáma. A csehszlovák oldalon maradt községek fiataljai közül sokan átszöktek, különösen azok, aki a csehszlovák hatóságoktól behívót kaptak. A csoport így már több száz főnyire duzzadt.

A Pálmay-különítmény harcai 1918 végéig

Májusban, mivel Pálmay nem kötelezte el magát egyértelműen a Tanácsköztársaság mellett, néhány társával együtt Vácott vésztörvényszék elé állították, de egységének tagjai kiszabadították őket. A Pálmay-csoport a magyarországi Vörös Hadsereg kötelékében folytatta ezután tevékenységét az „északi hadjáratban”. 1919. május 29-én éjjel Ipolyságért harcolt a csehszlovák csapatokkal. A véres harcban a cseheknek többszörös veszteséget okoztak. A Tanácsköztársaság felvidéki hadjárata során Lévát a Pálmay-csoport szabadította fel, amelynek 400 harcosa június 1-én vonult be a városba. Barsmegyei Népszava, június 3-i száma így számolt be a bevonulás pillanatairól: „A lakosság sietett a katonaság üdvözlésére. Tokody István kérte a lakosságot, hogy élelmiszereket küldjenek a katonaság részére. Azonban Fáltusz Ede budapesti elvtárs jelentette, hogy a katonaság élelmezés tekintetében hiányt nem szenved, hanem a felesleges élelmiszereket küldjék Budapestre az ott szűkölködő és éhező proletároknak. A közönség vetélkedve csakhamar tekintélyes mennyiségben hordott össze kenyeret és más élelmiszert". Amikor az újság megjelent, június 3-án hősi halottak ünnepélyes búcsúztatóját tartották a városban. Egyikük ravatalát a városházán állították fel. Ugyanekkor vonult be a magyarországi Vörös Hadsereg Érsekújvárra. Ez volt a legnyugatibb pont, ameddig a Tanácsköztársaság hadserege eljutott. Ezután Lévát a csehszlovák erők több ízben is megkísérelték visszafoglalni, s a harcok során Pálmay Ernő is megsebesült. Egyes később közhelynek számító történet szerint hátulról, a Pogány József kommunista politikus, az V. hadtest parancsnoka által megbízott orgyilkos golyója sebesítette meg.

Miután a kommün döntött arról, hogy a magyarországi Vörös Hadsereg csapatait kivonja a felszabadított felvidéki területekről, 1919. június 30-án, hétfő délután a III. ezreddel az utolsó vörös katona is elhagyja Lévát. Pogány József parancsára ekkor szervezett rekvirálások zajlanak a városban és környékén. A Pálmay-csoport a rekvirált javak egy részét visszaszerzi és visszaszolgáltatja tulajdonosaiknak. Ezután a Pálmay-különítmény Nógrád megyébe tért vissza, majd a budapesti szovjethatalom bukása után a csoportot a Friedrich-kormány 1. csendőr-tartalékzászlóaljként vette át augusztusban. Nehézfegyverzetüket a Rétság környéki falvakban rejtették el. 1919. augusztus végén a román hadsereg Rétságon letartóztatta és Vácra internálta Pálmayt, de Harry Hill Bandholtz tábornok, az amerikai katonai misszió parancsnoka közbenjárására elengedték.

(Demkó Attila - Gyulai György: Napról napra Trianon c. művének alapján, Danis Ferenc: Ipolyság: a kettéosztott város; Fogarassy László: Az augusztusi dráma; Barthó Zsuzsanna: A balassagyarmati csehkiverés utóélete az 1945 előtti helyi sajtó és az emlékiratok tükrében c. művei; az 1942. év júniusi napi sajtójának, és Müller Péter Civitas Fortissima konferencián tartott előadásának felhasználásával. A képek az utóbbi előadás prezentációjából származnak.)