Szabó Ákos
Szabó Ákos

történész

Száz vasutat, ezeret! Idén 175 éves a magyar vasút

Címkék:
1846 nyarán adták át a pesti indóház és Vác városa közötti vasútvonalat, amely negyvenkét évvel a világelső vasútvonal megépítését követően ráhelyezte a Magyar Királyságot a vasúti közlekedés térképére. Írásunkban a számos dicsőséges napot, illetőleg szomorú percet megélt hazai vasúttörténet néhány főbb fejleményét tekintjük át.

Az 1846-ban átadott vasútvonal létrejöttét az első ipari forradalomnak köszönhettük. A brit szigetek gazdasági, ipari vívmányai szép lassan „exportálódtak” az öreg kontinensre, amelynek következtében a gőzgépek, gőzhajók, mellett a kor ultramodern szállítási, közlekedési eszköze, a vasút is elterjedt.

A Magyar Királyságban az 1832-36-os diétán döntöttek a vasútvonal létrehozásáról. Két terv állt készen, amelyek közül az első a Duna jobb partjára helyezte volna a vonalat, a másik a „pesti oldalra”. Végül utóbbi épült meg, felfejlesztve ezzel a mai Angyalföldet, ahol az első gyárak, üzemek megépültek. Az országon valóságos vasútépítési láz söpört végig, amely magát a költőt, Petőfit is magával ragadta, nem véletlen írta 1847-ben: „(…) Száz vasutat, ezeret! Csináljatok, csináljatok! Hadd fussák be a világot, Mint a testet az erek”. A szabadságharc és annak leverését követő apátia és megtorlás – értelemszerűen – visszafogta a vasútépítési lázat. A bécsi udvar egyrészt anyagi okokból, másrészt lélektani megfontolások miatt sem támogatta a hazai építkezéseket: hadd bűnhődjenek a magyarok szemtelen lázadásukért, akár a vasútépítés (ergo modernizáció) időleges leállításával, hátráltatásával. Itt kell közbevetni, a korszakban megnyitott vonalak csak és kizárólag magántársaságok által épültek, az állam ebben nem vett részt.

A pesti indóház 1846-ban (cultura.hu)


A kiegyezést követően azonban új alapra helyezték a vasút kérdését is, így másodikként (nem magán tőkéből) megépült a Budapest-Újszász-Szolnok vonal 1882-ben, amely nagyban hozzájárult a Tisza-parti város gazdaságának felvirágzásához. Nem véletlen, az állomásépületet közvetlenül a Tisza szomszédságában húzták fel, megkönnyítve ezzel a folyami szállítás és a vasúti szállítás összekapcsolását. Egykori fogadóépülete ma a roppant izgalmas, és színvonalas múzeumnak, a Reptárnak ad otthont, példásan felújítva, megőrizve a patinás épület egykori arculatát.

Az 1868-ban létrejött Magyar Királyi Államvasutak fokozatosan vásárolta meg a korábban magántársaságok által megépített vonalakat, amelyek közül a Magyar Keleti Vasúttársaság (Erdélyben), a Tiszavidéki Vasút (az Alföld keleti felében), illetőleg az Osztrák (– Magyar) Vasút-Társaság (Csehországtól egészen Orsováig) rendelkezett a leghosszabb vonalakkal. Megvásárlásuk oka a magántársaságok árszabásában keresendő: egész egyszerűen drágán nyújtották szolgáltatásaikat, így árufuvarozási díjaik negatívan érintették a magyar mezőgazdaságot, amely az ország bevételeinek egyik fő forrását jelentette. A Vasminiszter, Baross Gábor ténykedése idején zajlottak a legnagyobb reformok a hazai vasúttörténetben. A személyszállítást élénkítő zónarendszer bevezetése mellett, a folytatódó állami vasútvásárlás fölöttébb ösztönzően hatott a gazdaság más szegmenseire is: több vasúti kocsira, mozdonyra, műtárgyra, kiszolgáló személyzetre, vasúti munkásra volt szükség. Nem kérdés, a magyar vasút aranykora a vasminiszter tárcavezetésének időszaka volt.

A tátrafüredi villamosvasút állomása (korabeli képeslap)

A társadalom széles rétegei számára vált elérhetővé a korábban csak képeslapokról megismert Magas-Tátra, Abbázia vagy épp szudétanémet fürdőváros, Karlsbad. A jó levegő, a kristálytiszta patakok és fenyőerdők, a tengerparti promenádok, és egzotikus növények, valamint a gyógyfürdők mágnesként vonzották az odalátogatókat, akik kiszolgálására gyógyszállók, vasúti fogadóépületek, vendéglők, vígadók épültek.

A hazai vasút aranykorának az első világháború és az azt lezáró békerendszer vetett végett. A trianoni békediktátummal megcsonkított Magyar Királyság elvesztette vasútvonalainak több mint 62%-át, a az új határok számos esetben logikátlan meghúzása sok vasútvonal futott bele a semmibe…szertefoszlott Baross műve. Ráadásként, a hátáron túlra került vonalakra Magyarországról zabrált vasúti kocsikat, mozdonyokat állított „hadrendbe” a román állam, melyek évekig szolgálták ki a helyi utazóközönséget és a gazdaságot.

A második világháború, majd az azt követő szocialista rendszer újra komoly kihívásokat állított a hazai vasút elé, amelyek részletezése azonban nem ezen cikk témája. A békeidőben bekövetkezett legradikálisabb változások a kétezres évek közepén kezdődtek. Először vasútvonal megszüntetési hullám söpört végig az országon, amely miatt komplett térségek léptek vissza az időben, falvak „kerültek messzebb” a nagyvárosoktól. Következett a MÁV (nyereséges) teherszállítási részlegének külföldi kézbe történő eladása, megspékelve az EU hibás közlekedéspolitikájával. Teszi mindezt úgy, hogy hangzatos szavakkal támogatja a környezetvédelmet, extra adókkal sújtja a „szennyező” autógyárakat, bűnösnek kiálltja ki a belsőégésű motort, mindenközben nem zavarja, hogy több tonnás kamionok hemzsegnek Európa sztrádáin, nem kis forgalmat, közúti baleseteket generálva ezzel.

Miközben Nyugat-Európa több országában a személyszállításból komoly részt vállal a vasút (gondoljunk Dánia, Hollandia emeletes elővárosi szerelvényeire, a franciák büszkeségére, a TGV-re, Svájc, egész országot behálózó és roppant pontos vasútjára), addig a szebb napokat megélt vasút Magyarországon csak 2010 után indulhatott el a újra-fejlődés útján a nagyarányú beszerzéseknek és vonal-villamosításoknak köszönhetően.

A Szeged-Hódmezővásárhely közötti tram-train egyik szerelvénye (mavcsoport.hu)

Persze a nyugaton már működő, és egyre nagyobb számban meglévő tram-train rendszer nálunk is megjelent, nemsokára Szeged és Hódmezővásárhely közlekedését fogja nagyban megkönnyíteni. Hasonlóan szép terv – és régi adósság törlesztése – a Budapest-Varsó gyorsvasút megépítése, amelynek tervei, első nyomvonalváltozata már fellelhető az interneten. Ezekből világosan kiolvasható, hogy az akár 320 km/órával száguldó vonat jelentheti az országok közötti gyors, modern – és legkevésbé környezetszennyező – kapcsolattartás jövőjét, amely egyértelműen a V4 országok közös sikere és egy 175 éves történet remek folytatása.