Szabó Ákos
Szabó Ákos

történész

Szocialista teherkocsik - A keleti blokk motorizációja 2.

Mik voltak a szocialista tervgazdaságok "igáslovai"? Honnan jön a "pótos IFA" kifejezés? Milyen teherkocsik szállították a téglát, a meszet, a betonelemeket a szocialista építkezésekre, és milyen furgon hozta a kenyeret, a tejet a lakótelepre?

A cikk első részében a keleti blokk személyautóinak történetével foglalkoztunk, olyan – mára kultikussá vált – autókat mutattunk be, mint a Trabant, a Zsiguli, vagy éppen a Polski Fiat.

A második rész az erőszakos iparosítás igáslovait, a kommunista országok teherautóit, kamionjait, kisbuszait mutatja be, főleg azokat, amelyek meghatározták gyerekkorunk építkezéseit, piacait, vagy épp országútjait. A második világháborús győzelemmel nem ért véget a szovjet háborús politika. Az Egyesült Államokkal szemben „kirobbant” hidegháború alapvetően meghatározta az ország és a Vörös Hadsereg által megszállt területek mindennapjait. Az erőszakos iparosítás jellemezte időszakban gyárak, kohók, üzemek százai nőttek ki a Visztula, az Elba vagy épp a Duna mentén. Az építkezésekhez, de a tömeghadsereg működtetéséhez is szükség volt olyan teherautókra, amelyek bárhol bevethetők voltak.

ZIl teherautó (trans.info)


A világháborút megelőző időszak egyik legmegbízhatóbb járműve Európában, az Opel Blitz teherkocsi volt, ám hozzá hasonlóan hibamentesen működő járműről a szocialista ipar még csak nem is álmodhatott, egész egyszerűen nem voltak képesek a minőségi autók, teherkocsik előállítására. Az egyik – posztháborús – szovjet „fecske”, a Kremencsuki Autógyár teherkocsi családja volt, amely KrAZ rövidítéssel vált ismertté a vasfüggöny keleti oldalán. Az első években kombájnokat gyártó vállalat az ötvenes évekre szélesítette termékpalettáját, s kezdett teherautó gyártásba. Elsődleges exportpiacait a „fejlődő országok” jelentették, Indián, Kambodzsán kívül számos KrAZ futott Bulgária, Kína és Kuba útjain is.

A kremencsuki gyár termékein kívül számos – részben nyugati licensz alapján gyártott – teherautó készült a Szovjetunióban. Az egyik leghíresebb, az 1941-ben alapított Ural Autógyár volt, amelynek számos típusa futott Kelet-Európa útjain. A legnagyobb megrendelők – a Vörös Hadsereg mellett – a baráti néphadseregek voltak, a legnépszerűbb típusnak pedig az Ural 375-ös számított. Érdekessége a szovjet teherkocsik történetének, hogy a mérnökök nem foglalkoztak holmi dízelmotorok kifejlesztésével, a legtöbb modellbe szívó benzinmotorokat építettek. Tehették ezt a szinte végtelen mennyiségben rendelkezésre álló nyersanyagforrás miatt. Nem városi legenda: egy Ural akár 60-70 liter benzint is fogyaszthatott száz kilométeren, természetesen a terepviszonyok, a sebesség és a szállított tömeg függvényében. A rohamosan csökkenő életszínvonal és a gazdasági recesszió hatására, az 1970-es évek végére dízelmotorokat szereltek a teherautókba, jelentősen csökkentve azok fogyasztását. Itt kell megjegyeznünk, a nagy teherautógyárak pl. a Mercedes, a Scania, a Kenworth, az Iveco, vagy épp az ázsiai piacot uraló, japán Hino régóta dízelüzemű kamionokat, teherkocsikat gyártott.

Az Ural mellett (amelyet idehaza főleg a Magyar Néphadsereg használt) megjelentek a Kamaz és a ZIL modellek is a keleti blokk országaiban. Előbbi gyár modelljeinek létrehozásában olasz, japán és nyugatnémet vállaltok is közreműködtek, jól jellemezve a „rothadó kapitalizmussal nem kötünk üzletet” elv életképességét. Bár szükség is volt a nyugatiakra, hiszen a Kamaz még a Párizs-Dakar versenyen is rajthoz állt. A Kamazok és a ZIL-ek a lakótelepi, és egyéb építkezések állandó szereplői voltak, egyszerű kivitelben, spártai felszereltséggel, gyakorlatilag egyféle színben parkoltak az épülő panelházak agyagtengerében.

IFA (alapjarat.hu)

A csehszlovák autóipar sem akart lemaradni a szovjetek mögött a korlátozott versenyben, így a Tatra, a Praga, az Avia és a Škoda autógyárak is belefogtak a teherkocsik gyártásába, bár a Tatra és a Praga már a második világháborút megelőző időszakban is készített teherautókat. A Tatra főleg betonkeverőkkel és tűzoltószerekkel, a Škoda és a Praga (előbbi Liaz néven) hagyományos teherkocsi-variációkkal lépett a piacra. Érdekesség, hogy a leghírhedtebb csehszlovák tömeggyilkosságot (amelyet a rendszer igyekezett agyonhallgatni) egy Praga teherautóval hajtotta végre Olga Hepnarová 1973 nyarán, amikor egy zsúfolt villamosmegállóba hajtott Prágában. A kék Praga Jiří Menzel kultikus mozijában, az Én kis falumban is megjelenik: Pávek Úr egy platóssal dönti ki Pražákék kerítését… okozva ezzel nem kis bonyodalmat.

A keletnémeteknek a Robur és az IFA jelentette a teherkocsit, bár előbbi könnyűteherkocsi volt, így főképp bútorszállításra, rendőrségi rabomobilnak, vagy épp TSZ-kirándulóbusznak használták. Az IFA számos változatban létezett. A hétköznapok polgára egyaránt emlékezhet rá rabomobilként (zárt kocsiszekrénnyel) vagy csapatszállítóként az 1980-as évek végének tüntetéseiről, de platóval is megjelent az utak mellett dinnyeszezonkor, sőt nyergesvontatóként is funkcionált. A ZIL mellett talán az IFA volt a legelterjedtebb teherkocsi, amit az is jelez, hogy a "pótos IFA" a mai napig bevett kifejezés a magyar nyelvben.

Az örök rebellis lengyelek a Star teherautóval jelentek meg a piacon, amelynek leghíresebb típusa a – rabomobil, katonai csapatszállító, tűzoltószer, sőt pápamobil – 266-os volt. A lengyel ellenzék az 1980-as évek elején számtalan esetben nézett farkasszemet Star vízágyúkkal, amelyekből a magyar rendőrség is vásárolt a korszakban. Hiába, a lengyel milicjának nagy tapasztalata volt tömegoszlatásban…

Teljesen más szegmense volt a haszongépjárműveknek az ún. kisbusz kategória, amely létezett a korszakban, igaz kisebb választékban és silányabb minőségben, mint ma.

Nysa (czerwonesamochody.com)

A kultikussá vált mikrobuszok felsorolásakor nem hagyhatjuk ki a kétütemű – itthon főleg a Junior Vendéglátóipari Vállalatnál használt –, ételhordó Barkast, amelyet egyszerű motorja és felépítése miatt a maszek zöldségesek is előszeretettel használtak. A Barkason kívül a Nysa, a Latvija és a Škoda1230 volt meghatározó a korszakban. A Nysát az OMSZ használta (Lengyelországban a rendőrség állományában volt, így ott más a jelentése ma is), a személyszállító Latviját az MTV és a Magyar Rádió, a csapnivaló minőségű Škoda 1230-ast pedig a sírásók… A típus utóéletének érdekessége, hogy az elmúlt években, Pozsony városában – a vállalkozókedvűeket – Škoda1230-assal hordják körbe az egykori koronázóvárosban. Hiába no, a szlovákság is részt követel a (cseh) retróból. A típus egyébként Nagyszombatban készült.

Az 1989-es rendszerváltoztatás teljesen átrajzolta az egykori KGST teherkocsi piacát is. A legtöbb márka eltűnt a süllyesztőben, a vetélytársak kivásárolták alóluk a piacot. Néhány azonban nyugati, vagy távol-keleti tőkeinjekcióval túlélte a zavaros 90-es éveket, bár nagy sikereket a MAN, a Volvo, Ford, Mercedes, vagy épp a Scania árnyékában nem ért el.