Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

A Júdásfa. Kádár János születésnapjára

1912. május 26-án született Kádár János. Szemelvények Kádárról, Kádár kommunista elvtársaitól.

…és a csillagos estben ott susog immár harminc
évgyűrűjével a drága júdásfa: ezüstnyár rezeg
susog a homály követeinek útján s kitünteti őket
lehulló ezüst-tallérokkal érdemeik szerint illőn…
(Nagy Gáspár: A Fiú naplójából, 1986)

Kádár János (1912.május 26. Fiume - 1989. július 6. Budapest) születésnapján egykori kollegái, harcostársai, elvbarátai interjúrészleteivel idézzük fel emlékét.

Aczél György (a kultúra fő irányítója a Kádár-diktatúrában): 1956. november 7-én, amikor Kádár megérkezett Budapestre, a Parlament kapujában a felesége – Kádár nem nagy örömére – azzal fogadta hangosan, hogy „Ezt a szart már hagyhattad volna a Rákosiékra. Nem neked kellene csinálni.” Kínos. Tuszkolja befelé az asszonyt, mert ott vannak a tolmácsok meg az egész kíséret, és az asszony csak mondja, mondja. Ezt különben mindkettőjüktől hallottam. Külön külön-külön is és együtt is.


Feri Sándor (hivatásos mozgalmár, jogász, a kommunista párt fő jogi tanácsadója) 1956. november 7-én megérkezett Kádár. Meglátott és így szólt: „Jó, hogy itt vagy! Csináld meg mindjárt a munkástanácsokról szóló törvényerejű rendeletet!” Kádár megjelenése, a hangja több mint meglepő, megdöbbentő volt számomra. Ilyen személyiségváltozást még senkinél sem láttam. Azelőtt per Feri szólított, barátian, és most olyan volt a hangsúlya, mint egy uralkodónak. Meg kell mondanom, hogy én azelőtt nem foglalkoztam jogszabályok alkotásával, ez külön mesterség. Igaz, hogy egy jogász hamarabb eligazodik benne, de egy törvényerejű rendeletnél meg kell nézni az előzményeket, átvizsgálni a jegyzőkönyveket, vagy hivatkozni erre-arra, ezért látni akartam egyet. Aztán Kádár jött, megnézte az óráját, s azt kérdezte: „Mi az?! Már eltelt egy óra, és még nem vagy kész?!” Újra ránézett az órára, és megismételte: „Mi az?! Meddig tart nálad egy ilyesmi?!” „Még arról sem szóltál, hogy ez a munkástanácsi rendelet mit tartalmazzon” – válaszoltam. Erre közbeszólt Kossa, hogy majd ő megadja az útbaigazítást, ő valóban segített nekem. A jugoszlávok munkástanácsi intézkedése volt a forma, de én azokat nem ismertem. Úgyhogy magamnak kellett volna valamit kiagyalnom. [...] Kádár volt a gazda, úgy nézett ki, hogy magabiztosan áll a helyén. Nem igen találkoztam olyan szemmel látható személyiségváltozással az életben, mint akkor nála. Olyan felülről kezelt, mint egy uralkodó az egyik beosztottját. Olyan különbség volt a régi bizonytalankodó és vitázgató Kádárhoz képest. [...] Ő erre a nagy pozícióra várt, erre készült. Nem csinált soha semmit életében nem állt még munkapad mellett, nem csinált egy srófot sem. Küldönc volt! És ebben a zűrös zavaros életben arra várt, hogy majd zöldágra fog vergődni. S tényleg itt volt előtte a nagy lehetőség. Amikor elment Moszkvába, nem tudhatta, hogy akasztani viszik, vagy lesz belőle valami. [...] Azt hittem, hogy ez az ember összeszedte magát, talpra állt, és azt érzi, hogy most történelmet tud csinálni. És talán ő maga is ezt gondolta.

Kádár sakkozik, 1973. Szenvedélyes sakkjátékos volt, de élete vége felé egyre inkább egyedül játszott. (sakkozmindennap.blog.hu)

Pap János (Veszprém megye mindenható párttitkára, rövid ideig belügyminiszter): 1956. november végén vagy december első napjaiban felrendeltek bennünket Pestre. Kádár elvtárs tartott egy beszélgetést velünk. Azt mondta: „Én nem ismerem magukat, tudják, hogy mit vállaltak, ha merik csinálni, akkor csinálják, ha nem, akkor most köszönjünk el egymástól.” Mégpedig azzal a hangsúllyal, hogy kérem, a munkáshatalommal még a munkásosztálynak sincs joga ujjat húzni, ha kell, akkor a munkások között is rendet kell csinálni, ezt meg kell mindenkivel értetni.

Nezvál Ferenc (igazságügy-miniszter): Kádár személyesen sürgette az ellenforradalmárokkal való leszámolást. [...] Nem volt presszió, mert akkor már megcsináltuk a statáriumot, abban minden benne volt, hogy mit köll csinálni, meg hogyan. A helyzet az, hogy szerette volna minél gyorsabban lezárni ezt az ellenforradalmi helyzetet. Kádár nagyon nagy erőfeszítéseket tett, hogy törvényesen legyen végrehajtva mindaz, amit akarunk csinálni. A rendcsinálás úgy zajlott le, hogy én szerveztem meg az ügyészséget. [...] Elbocsátottam az ügyészeket meg a bírák egy részét, akik nem akarták vállalni, mert ők munkásokat nem fognak fölakasztani. Én állítottam föl az ügyészséget meg a bíróságot azokból, akik vállalták. Nem huszonöten voltak, hanem csak tizenketten, de indulásnak elég volt.

A Német Szocialista Egységpárt VIII. kongresszusán Castro beszédét tapsolják meg. Balra lent szemüvegben Kádár (Bundesarchiv)

Szűrös Mátyás (diplomata, berlini, majd moszkvai nagykövet, 1989-ben az új Köztársaság ideiglenes elnöke): 1958-ban Hruscsov a következőket mondta Kádárnak: „János, téged nem szeretnek az SZKP Politikai Bizottságában, neked ezt tudni kell.” Tehát, amit Kádár János akkor képviselt a politikában az túl sok volt az SZKP Politikai Bizottsága számára. Kádár János megkérdezte Hruscsovot. „Mit csináljak annak érdekében, hogy eloszlassam a fenntartásokat és rendezzük a viszonyt?” Hruscsov gondolkodott, és azt mondta, hogy például meg lehetne kezdeni újra a mezőgazdaság kollektivizálását. Be kellene jelenteni egy ilyet. Azt mondta Kádár János: „Ez egy nagy kérdés, de gondolkodom rajta.” Erre Hruscsov. „Na látod, azért mégis csak rendes ember vagy te, mert amikor Gomulkának felvetettem ezt, ő még a gondolatot is elhárította, hogy szó sem lehet róla.” És ha visszaemlékszünk az eseményekre, 1958 decemberében határozat született, és bejelentették, hogy Magyarországon ismét hozzálátnak a mezőgazdaság kollektivizálásához.

Feri Sándor: Kádár belügyminiszter [is] volt [korábban, 1949-1950], és tagadhatatlan, hogy neki többet kellett látni. Már akkor tudta, hogy mi történik, és akkor is, és a börtön után is, kimondottan rosszul viselkedett. Az, hogy a börtönből kijövet még Rákosiért lelkesedik, nagyon nehezen érthető. És a hirtelen változása! Nem értelmi úton történt, hogy egyszerre meglátta azt, amit a börtönből kijövet nem tudott észlelni, hanem egyebekben. Nem tudom persze, hogy annyira szigorúan tartják-e azt, hogy valamit mutatni kell a népnek a törvényesség szempontjából. Végeredményben történt valami változás. Ez inkább számszerűség szempontjából áll, és talán minőségileg is. Nem kínoznak olyan módon, és nem vernek a börtönökben, és nem akasztanak, de folytatódik!

Kádár tüzet ad Brezsnyevnek (Nemzeti Fotótár)

Szűrös Mátyás: Kádár János azt sem tudta keresztülvinni, amiben tényleg Magyarország érdekeit próbálta szem előtt tartani. Ismétlem, hogy az ő internacionalizmusa végül is mindig határt szabott ennek, bizonyos pontokon megállt: mit szólnak hozzá a szovjetek, egyeztetni kell, és így tovább. Isten igazából ő nem tudta markánsan képviselni a magyarság, Magyarország érdekeit. Kísérleteket tett bizonyos konkrét ügyekben, de rajta múlott például az, hogy a szovjet csapatok vég nélkül itt állomásoztak.

Széll Jenő (hivatásos mozgalmár, Nagy Imre közeli munkatársa, majd ’56-os elítélt): Van egy nagyon szép francia közmondás: harminc év után te vagy felelős az arcodért! Kádár arcára sok minden rá van írva. A magatartása, a furcsa eltorzulás, ez az anakronisztikus, gügyögő, joviálisan humoros vagy humorosan joviális Mikulás-bácsizás. S a korához képest súlyosan megviselt ember.

(Forrás: Kádár János a kortársak emlékeiben. Összeállítás az 1956-os Intézet Oral History Archívumának életútinterjúiból)