Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Tigrisveszély és más "állatságok"

Az utóbbi hetekben kisebb riadalmat keltett a Kiskunhalas környékén, egy építkezésen megfigyelt titokzatos fekete párduc. Magyarországon egzotikus állatokat, köztük nagymacskákat régóta tartottak. Néha egy-egy tigris, oroszlán vagy akár leopárd elszökött...

A hagyomány szerint az első "egzotikusnak" számító állatok magyar földön a tevék voltak, ugyanis a honfoglaló magyarság Etelközből számos tevecsordát is hajtott a Kárpát-medencébe. Komoly mennyiségről mégsem lehetett szó, hiszen sem régészeti-, sem nyelvemlékek nem támasztják alá a tömeges tevetartást a korabeli Kárpát-medencében. Több száz évvel később, 1189-ben III.Béla királyunk Barbarossa Frigyes német-római császárnak egy tevét adott ajándékba, amikor Frigyes császár keresztes hadjáratra igyekezve átvonult az országon. A nagymacskákról viszont csak későbbi időkből van adat: Anjou I. Nagy Lajos királyunk Velencéből kapott egy oroszlánt, míg Mátyáshoz Firenzéből került egy példány. Alighanem rendelkezett Luxemburgi Zsigmond is oroszlánnal, és lehet, hogy még II. Ulászló ("Dobzse László") is kapott ajándékba egyet a török szultántól. Ásatásokon leopárd-fogak is előkerültek a budai Vár területéről, és mivel a félig-meddig háziasított párduc nem volt ritkaság az Európával élénk (néha a kelleténél élénkebb...) kapcsolatokat ápoló Közel-Keleten, miért ne kerülhetett volna belőlük Budára?

A 13.század közepéről származó párducábrázolás egy angliai kódexból (Getty.edu)


A barokk korban a német földön meglehetősen gyakori állatheccek jelentettek látványosságot, és ezek a 18. században a pest-budai német polgárság körében is divatosnak számítottak. Ezeken egzotikus állatok azonban nem igazán szerepeltek, mivel túl értékesek voltak. Így tigrist, oroszlánt és párducot a magyar nagyközönség is csak utazó állatseregletek-, később pedig vándorcirkuszok "tagjaiként" láthatott. A reformkorban már felmerült a tudományos-, illetve ismeretterjesztő célokat szolgáló állatkert létesítése, de végül is csak 1866-ban nyílt meg a fővárosi Állatkert.

Nagymacskák azonban nemcsak itt fordultak meg. 1901. október 16-án a Párkány községi mészárosmester, Krammer Zsigmond karámjában valami óriási pusztítást végzett. Valami harminc birkát tépett szét vagy sebzett halálra a támadó jószág.A hírek szerint "a szomszédok egyike sem hallott zajt, s csak az egyik látott az éjjeli órákban egy nagyobb fajta, a kutyánál is nagyobb fekete állatot. A házbeliek a kerítés alatt az esőtől ázott földben rendkívül nagyságú nyomokra akadtak. A nyomok olyan nagyok voltak, mint egy jól kifejlett szelindeknek ötszörös nagyítású nyomai." Hamarosan felröppent a hír: egy bengáli királytigris garázdálkodik az Esztergommal szemben fekvő település határában! A rémhír végigsöpört a szomszédos vármegyékben is, és valódi közéleti "cirkusz" alakult ki. Az első értesülés szerint Komáromban egy utazó állatsereglet telephelyén tűz ütött ki, s innen szabadultak el a tigrisek és oroszlánok. Másvalaki szerint Vácról szökött meg egy "menazsériából" egy tigris. Megint másvalaki azt állította, hogy az afganisztáni emír küldött egy tigrist ajándékba a francia elnöknek, de rendes, elegáns kocsiban szállították, s innen a kísérők miatt ugrott ki.

Egy lap leírása szerint pedig esztergomi kávéházban pedig "egy úr komoly képpel mesélte, hogy beszélt egy emberrel, a ki a leghatározottabban állította, miszerint látott két német embert.

— Hiszen az van elég, több is az elégnél! — szóltak közbe.

— De ezek egyenesen Berlinből jöttek és robbanós golyós puskákkal vannak felfegyverkezve s az a czéljuk, hogy elejtsék a bestiát, a mely a berlini állatkertből szabadult el."

A párkányi határt még egy század katona is átkutatta, de a károkozó fenevad nem lett meg. Lelőttek viszont egy nagy fekete farkast, ami akkor már ritkaságnak számított. A rémhírek közben már Bars- és Hont vármegyébe is elterjedtek, s már az ottaniak is tigrist vizionáltak. Párkányból közben az egyik vasúti pályaőr már nem is tigrist, hanem oroszlánt jelentett! A rögtön megszervezett hajtóvadászat azonban ismét eredmény nélkül zárult. A rettegés azonban hetekig kísértett a környéken, s utóbb már széttépett emberekről is érkeztek eléggé bizonytalan hírek. Ekkor jött be a következő mondás:

— Hallottad, hogy az esztergomi tigris széttépett egy leányt?
— Hadd el! Sokkal több kárt tett nálunk 48-ban a muszka medve, azóta meg a kétfejű sas!

A Pesti Napló 1901. december 16-i, immár kétkedő tudósítása

A párkányi tigrisben (sőt, tigrisekben, esetleg oroszlánokban) azonban a vadászok nem tudtak kárt tenni. A híresztelések is lassan elültek, ahogyan az önjelölt Nimródok többnapi cserkészés után üres kézzel térek haza. Nem így történt csaknem fél évszázaddal később, amikor szomorú sorsra jutottak a fővárosi Állatkert lakói, mindenfajta szökés nélkül.

A Magyarországon tartott egzotikus állatok a legnagyobb csapást Budapest ostromakor szenvedték el. Az állatkert lakóinak nagy részét megették az éhező budapestiek, a ragadozókat pedig a szovjetek lőtték ki. Az egyik oroszlán azonban megúszta: miután hetekig a kisföldalatti alagútjaiban bújkált, Zamercev szovjet városparancsnok nagy propaganda-akciót szervezett a befogására. Ponyvákkal fogták be és szállították vissza a romos Állatkertbe. Azonban az is lehet, hogy a propaganda-akció annyira propaganda volt, hogy csak Zamercev képzeletében létezett. Egyedül a vizilovak élték túl, akiknek a medencéjét a szomszédos Széchényi-fürdő artézi kútja táplálta, és elegendő zsírtartalékuk volt, hogy kibírják ezeket a borzalmas heteket. Később még egy-két túlélő előkerült: két póni egy fuvarostól, egy papagáj a Teleki-téri piacról és két tevét pedig ideiglenes tulajdonosai vidéken befogtak szántani.

Magyarországon viszonylag ritkák voltak az állatkertekben tartott vadállatok halálos támadásai. A budapesti állatkertben 1866 óta összesen három ilyen eset történt. Először, az 1880-as években egy barnamedve támadt rá a gondozójára, aki véletlenül a maci lábára lépett. A gondozó sebei elfertőződtek, s mivel még nem volt penicillin, vérmérgezésben hunyt el. A két világháború közötti időben egy elefánt ormányával gondozóját hatalmas erővel az agyarához szorította, s a szerencsétlen gondozó mellkasa összezúzódott. Kiderült: az elefántnak fájt a foga, és nem akart senkit bántani, csak kínjában próbált valamit tenni. Végül az 1960-as években egy tevecsődör harapta tarkón az állatkert egyik dolgozóját. Ami azonban tevék között csak figyelmeztetés, az egy emberi tarkón halálos. Ami a látogatókat illeti, néhány halálos baleset köztük is előfordult, igaz, szinte mindig a felelőtlenség miatt. Az 1990-es évek elején egy részeg ember mászott be az oroszlánokhoz. Bevallotta: puszit akart adni a nagymacskáknak. Nem tudjuk, hogy sikerrel járt-e, viszont a gondozók a ketrec mellett ülve találták, egyik kezének véres csonkja még a ketrecbe lógott…

Az állatkert új oroszlánja 1943-ban. (Természet, 1943. december 15.)

1999-ben a pécsi állatkertben vezetőváltás történt. A szokásos átadás-átvétel részét képezte a leltár is, benne az őrzött állatok jegyzékével. Csakhogy a leltár szerint egy tigris hiányzott… A hiányzó tigris nem lett meg, néhány korábban viszont egy farkast szabadított ki valaki a ketrecéből feszítővassal, amely mintegy 8-10 órát töltött szabadon s ezalatt hét embert támadott meg. Egyikük az unokáit védő nagymama volt, aki a kórházba szállítás közben hunyt el. A két unoka életét a gyors műtét mentette meg. Egy másik megtámadott kislány, az akkor hat éves Kiss Hajnalka a mecseki Mandulás játszótéren bújócskázott, amikor rárontott a vadállat. Így idézte fel a történteket: „Egyszer csak azt láttam, hogy a bozótból rohan felém valami. Elkapta a lábamat a térdem fölött és elkezdett húzni a bokrok felé.” Az állat teljes csöndben támadott, újra és újra próbálkozott, de a melegítőre húzott vastag anorákot siettében nem tudta átharapni. A gyilkos farkas neve egyébként Piroska volt… A pécsi állatkertben más horrorisztikus esetek is történtek a rendszerváltás zavaros éveiben: valaki harci kutyákat engedett be a kenguruk közé (12 kengurut marcangoltak szét), megfulladt egy oroszlán, és kilenc őz is nyomorultul pusztult el. Egy medvét pedig pénzért lőtt ki az igazgató, majd kivitték az erdőbe, és az osztrák „bérvadászok” ott pózoltak vele.

Párduc (leopárd) nyom (Florida Panther Refugee)

Visszatérve a nagymacskákra, 2002. február elejéről származik az Origó beszámolója, amely szerint „eredménytelen volt a hajtóvadászat, amelyet egy fekete párduc kézre kerítésére indítottak a Hajdú-Bihar megyei Nagyrábé környékén. A debreceni állatkert szakemberei szerint valóban fekete párducról van szó - mondta az [origo]-nak Nagyrábé polgármestere. A keresést egyelőre felfüggesztették, az állat újabb felbukkanására várnak a vadászok.” Két évvel később már tigrisveszély tartotta izgalomban és félelemben Baranya megye lakóit. A Szigetvári Rendőrkapitányság nyomozást is indított a Mecsekben többek által látott tigris miatt. A rendőrség akkor néhány nap alatt lezárta a nyomozást, mert a tigris nem került elő. A következő évtized elején pedig Budapest környékén bukkant fel csíkos nagymacska. „Egy Nagykovácsiban élő nő három bejelentést tett arról, hogy a kertek alatt tigris kószál. A környéken nem élnek ismert nagymacskatartók, és állatkertekből sem hiányzik tigris, így a helyi nemzeti park szakértői kételkednek benne, hogy valóban tigrist láttak Nagykovácsiban. Az állat lehetett hiúz, de az sem kizárt, hogy egy vándorcirkuszból csatangolt el valamilyen állat.” - idézte az Origo. A tigris ezúttal sem került elő.

Vajon mi lesz a kiskunhalasi "fekete párduc" sorsa? Vajon nyomára bukkanak?

Reméljük, ha létezik az állat, sikerül befogni és biztos helyre szállítani.