Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Tömegmészárlás: románok Hódmezővásárhelyen

A Huszárvágás blogon a "Napról-napra Trianon" című kronológia alapján havonta egy kiemelt eseményt közlünk a blogon. Júliusi elmaradásunkat ezúton pótoljuk: a hódmezővásárhelyi tömegmészárlás tragikus eseményeit elevenítjük fel.

A román királyi hadsereg, miután 1918 november-december folyamán megszállta a történelmi Erdélyt, északkelet felé terjeszkedett. Zilah városánál a szinte spontán magyar ellentámadást nem sikerült tartós sikerré tenni, mivel a központi, budapesti baloldali kormányzat mindennel törődött, csak a honvédelemmel nem. Azonban a történelmi belső határt a román erők nyugati irányban egészen 1919. április közepéig nem lépték át. A csucsai szorosban állomásozó Székely Hadosztály április 15-én kétségbeesett megelőző támadással próbálkozott, de a román túlerő már másnap visszaszorította őket. A román előretörés az egész vonalon kibontakozott. Április 20-ára elfoglalták a hegyek innenső lábainál fekvő nagyvárososkat: Szatmárnémetit, Nagykárolyt, Nagyváradot. Aradot a francia gyarmati haderő szállta meg, hogy a szerbek és a románok közötti konfliktust megelőzze, s oda csak május 17-én vonulnak be a románok. Csakhogy arra hivatkozva, hogy a Tisza természetes, könnyen védhető akadályt képez a "vörös magyarok" ellen, az egész Tiszántúlt is birtokba vették.

I.Ferdinánd román király szemlét tart a csapatai fölött Békéscsabán (Wikimedia)


Komolyabb ellenakcióra mindössze a Székely Hadosztály vállakozott Nyíregyháza környékén, de a lovassági támogatást nélkülöző és automata fegyverekben sem bővelkedő kötelékeket a román "rosior" (huszár-mintájú) lovasság a síkságon nem engedte összpontosulni és szét is verte. A Székely Hadosztály legnagyobb része letette a fegyvert, egyes egységei azonban egész Nyugat-Magyarországig vetődtek és majd az őrvidéki (burgenlandi) felkelésbe is bekapcsolódnak. De most térjünk vissza a mai értelemben vett Délkelet-Magyarországra!

A Gyulára bevonuló román erők négy helyi vörös direktóriumi tagot lőttek agyon. Békéscsabán egy vörös páncélvonat pillanatnyi visszatérése ürügyet szolgáltatott arra, hogy a már régóta leszerelt tartalékos tiszteket "nyilvántartásba vétel" címszó alatt összeírásra szólítsák fel, és Brassóba hurcolják őket fogolytáborba. A virtuális ellenség létszámát ugyanis a mesélő kedvű román parancsnokok ezekkel a "hadifoglyokkal" kívánták igazolni. Békés községben néhány tucat vöröskatona megpróbált ellenállást tanúsítani, de rövid tűzharc után lefegyverezték őket. A zavaros helyzet kapóra jött hatalmaskodás és megfélemlítés céljából: a megszállók 11 embert lőttek agyon a városi civilek közül. Dévaványán a rövid ellenállással próbálkozó tucatnyi magyar vöröskatona közül egy elmenekült, a többi tizenegyet - miután megadták magukat - agyonlőtték. Szentes mellett, Derekegyházán három magyar gazdaembert lőttek agyon. A holtestek napokig temetetlenül hevertek. Bevezették a botbüntetést, és nagyban folyt a rekvirálás, vagyis a szabadrablás. A fosztogatás rablógyilkosságokkal járt együtt, elsősorban Orosházáról és Szentesről vannak adataink áldozatokról.

Románok magyar civilt botoznak (Rubicon)

A magyarországi Vörös Hadsereg gyorsan összeomló tiszai offenzívája során Mindszent település is a rövid időre gazdát cserélő települések között volt. Perczel Olivér levéltáros a következőket jegyezte fel a helységben történtekről: "Az újra megjelent román katonák bosszúja kilenc polgár életébe került. Seres György férfiszabót üzlete ajtajából kilépve az arra járó katonák lelőtték. Kis Lajos kubikost saját kertjében végezték ki, Csernák György földmívest házában a támadták meg és lőtték agyon. Lucza János kíváncsisága áldozata lett: az utcai randalírozás miatt vesztére kinézett az ablakon – az ellenséges katonák meglátták és szíven lőtték. Szuha Ferenc kubikost is lakásán lepték meg a megszállók: kirabolták és az eljárás ellen tiltakozó férfit lelőtték. Suti Gergelyt is a házában gyilkolta meg hat román katona; egyikük hasba és kézen lőtte, ezt követően pedig az ágyára fektették és bottal agyonverték. Zsotér Péter Pált a tanyáján két lövéssel ölték meg. Hasonlóképpen vetettek véget Bozó Károly életének, míg Szabó József asztalossegédet, édesanyját és testvérét golyószóróval gyilkolták meg."

Egykorú jelentés a szentesi gyilkosságokról (Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád megyei Levéltára)

Mindig akad, aki az anarchisztikus időket , aki kihasználja, de még ebből is kirívó az, amire két, román szolgálatban álló bűnöző vetemedett Hódmezővásárhelyen és Mártélyon. Ezekben a napokban a Vörös Hadsereg offenzívája miatt a románok kiürítették Hódmezővásárhelyt. A pontos ok nem ismert, de a román hadsereg bosszúszomjasan tért vissza. Egyes források szerint a kivonulás során a helyi lakosok megtámadták a románokat, ezt azonban semmi nem támasztja alá. A megszállókkal együtt tért vissza egy román hadnagyi egyenruhát viselő magyar kalandor. A szóban forgó magyar kollaboráns, Berényi László már korábban csatlakozott a román hadsereghez, e minőségében pedig rendőrségi munka örve alatt válogatás nélküli rablásokat hajtott végre, és teljesen önkényesen letartóztatott, fogságba vetett polgárokat. Másokat megbotoztatott. A román csapatok örömmel toboroztak bárkit, aki hajlandó volt csatlakozni alakulataikhoz, például öt hold föld ígéretéért, és az ilyen emberekkel végeztették el sokszor a piszkos munkát. Berényi 1919. július 25-én a napon 49 fogvatartottat hurcol el, az út során pedig még találomra begyűjtott 7 főt. Az összesen 56 embert Mártély mellett két tanyán a felügyelete alá rendelt román katonákkal kivégeztette. Logikus oka ennek csak az lehetett, hogy román parancsnokai a lakosság megfélemlítésére utasították. Hogy túlteljesítette-e a parancsot, nem tudni, de az eset olyan felháborodást kelt, hogy a román városparancsnok elhatárolódott tőle. Berényit az egész város előtt megbotoztatta, majd a kalandort, helyi fényképészsegéd társával együtt kivégezteti. Bár Berényi neve maradt fenn, ő csak eszköz volt a román megszállók kezében. Egy, a megfélemlítő akció elvégzése után feláldozható eszköz.

A Trianon100 kötet anyagán kívül felhasznált forrás: Perczel Olivér: Atrocitások Békés és Csongrád megyében a román megszállás idején 1919-1920; Bödők Gergely: Tizenegy hónap. Debrecen román megszállása 1919-1920)