Grób László
Grób László

kiadóvezető

Történelmi arcképcsarnok: Thim József

A Huszárvágás blogon feladatul tűztük ki, hogy a kommunizmus bulldózer-munkájával szemben a felszínre hozzunk egy-egy elfeledett életművet. Régi történetíróink, a magyar történelemtudomány nagyjai közül sokaknak a neve ma már szinte alig ismert: ezúttal Thim József életét idézzük fel.

Az 1945-ös rendszerváltás kiváló munkát végzett – azóta is nyögjük... Ők aztán tényleg eltörölték a múltat, nem csak daloltak róla. Mégpedig több értelemben is: a múlt rendszert csakúgy, mint a múlt ismeretét, sőt, azokat is, akiknek ezt az ismeretet köszönhettük (volna). Kevésbé eufemisztikusan: kiirtották, bebörtönözték, emigrációba kényszerítették, elhallgattatták az előző korszak minden valamirevaló történészét (kivéve a pár renegátot, aki időben átállt – de ez csak maroknyi volt.) S tették mindezt oly sikeresen, hogy a rákövetkező Kádár-korban könnyedén lehetett történész-diplomára szert tenni ezen nevek – nemhogy életművek – ismerete nélkül is. Mi most megkísérlünk – nagyon szerény, nagyon kezdetleges – elégtételt nyújtani, legalább egy-egy rövid blogbejegyzés erejéig felidézve őket.

Thim József könyveinek reprintje


Thim József Zomborban született 1864-ben, a néhai Bács-Bodrog vármegyében. A város kb. 30 ezres lakosságának egyharmada szerb, egyharmada magyar, a többiek horvátok és németek. Thimet semmi sem predesztinálta a történészi pályára: orvosnak tanult Bécsben és Berlinben, majd hazatért praktizálni. 1917-től Bécsben dolgozik, hosszú ideig a Collegium Hungaricum orvosa. A háború vége már Budapesten találja, itt is él egészen 1959-ben bekövetkezett haláláig.

Tipikus outsider volt, műkedvelő, céhen kívüli. Viszont fanatikusan szerette a történelmet és élete jó részét a szerbek történetének kutatásának/megismertetésének szentelte. 1887-ben megjelenik tőle a Délmagyarország önvédelmi harca (ekkor 23 éves!), majd 1892-ben a Nagybecskereki Történelmi, nép- és földrajzi könyvtárban – ami egyben garancia a minőségre is! – a több mint 450 oldalas összefoglalója: A szerbek története a legrégibb kortól 1848-ig.

Közben végig orvosként praktizál, gyakran a szomszédos szerb királyság születő közegészségügyét segítve – ezért majd Sándor szerb király magas kitüntetésben részesíti. A világháború vége felé irány Bécs – itt marad vagy két évtizedig. A Kriegsarchivban kutat, jegyzetel és készíti élete – történészi – főművét.

Dr.Rédvay István ismertetője Thim József művéről (részlet, Hadtörténelmi Közlemények 1941, 42. kötet)

1930 és ’40 között jelenik meg a Magyar Történelmi Társulat kiadásában, a Magyarország újabbkori történetének forrásai sorozatban a – minden túlzás nélkül monumentálisnak nevezhető – munkája: A magyarországi 1848–49-iki szerb fölkelés története. Rendhagyó módon először 1930-ban a II. kötet: az 1848 márciusa és augusztusa közötti események irattára, öt évvel később a III. kötet: az 1848 szeptembere és 1949 augusztusa közötti időszak irattára (a kettő együtt majd’ 1700 oldalt tesz ki), majd végezetül öt évvel később az I. kötet: a téma feldolgozása egy vaskos (500 oldalas) monografikus kötetben.

A Magyar Történelmi Társulat 1921. május 17-i ülésének jegyzőkönyve (Századok, 1921-1922)

Az nagyjából közismert, hogy nemzetiségeink közül a szerbek úgy általában és a románok jelentős részben nem igazán lelkesedtek a magyar szabadságharcért, viszonylag hidegen hagyta őket a "világszabadság" is, ellentétben lelkesen gyilkolták a magyarokat nemzetiségi céljaik érdekében. Az erdélyi események lassan – ismét – ivódnak bele köztudatunkba, Jellasics horvát bán szerepe közismert, a Felvidéken a tótok még nem igazán jöttek rá, hogy ők egy különálló entitás, s mint ilyen, a születetten demokratikus érzületű csehszlovák nemzet fele (igaz, kisebbik fele), úgyhogy ott béke volt. Viszont a mozgalmas ’48–49-es délvidéki események valahogy kiestek a magyar köztudatból (vagy talán csak elmosták a száz évvel későbbi tragikus nemzetiségi összecsapások). A délvidéki szerb felkelés ugyan középiskolás tananyag, de vajon kinek cseng ismerősen a karlócai szerb "nemzetgyűlés", a zentai horror, vagy Perczel hadjárata, amellyel visszafoglalta a területet.Thim mindezek hűséges krónikása lett.

Thim József ismertetője délszláv kollegájának művéről (Századok, 1921-1922)

Visszatérve az életútra: a II. világháborút követően Budapesten él – de már egyetlen könyv sem jelenik meg a tollából. Félezer kötetes, ritkaságokat tartalmazó könyvtárát az Országgyűlési Könyvtár vásárolta meg, a korszakban tisztességes összegnek számító 12 ezer forintért vette meg. Ma a Thim-gyűjtemény néven a könyvtár raktárában áll. Állítólag haláláig dolgozott, ám sem hosszú élete hátralévő részében, sem halála után nem bukkant fel újabb munkája. Vajon hol-merre rejtőzhetnek ismeretlen kéziratai?

Mindezek ismeretében szívszorító olvasni monográfiájának 1939-es előszavának végén írt rövid és bús önvallomását: „Fájdalommal gondolok rá, hogy nem volt módomban életfeladatul kitűzött célomat, a magyarországi szerbek teljes alapvető történetét megírnom és hogy annyi tanulmányom kárbaveszett. Ezt a célt meghiusították a megnemértés, anyagi romlásom és a támogatás hiánya.” Ezt követően még húsz évet élt – 1959-ben, 95 éves korában érte a halál –, de sorai mindvégig prófétikusan igaznak bizonyultak.