Balatonfüred: történelmi családok és a hőskor

A neves családok a XVIII. század végétől, a XIX. század elejétől részt vettek a füredi társas, kulturális és sportesemények előrébb mozdításában, de tevékenységük egyik legfőbb érdeme Füred épített környezetében érhető tetten.  Balatonfüred egyik központi épülete az a Horváth-ház, amely az építtető Szentgyörgyi Horváth család nevét őrizte évtizedekig. A család kapcsán leginkább az Anna-bál neve lehet ismerős, de a reformkor idején Balatonfüred és térsége történetében igen nagy és fontos vezetőszerepet töltöttek be. A Szentgyörgyi Horváth család a 17. században települt át, a török elől menekülve, akkor még Milkovics néven, a Magyar Királyság területére. Vas megyében lettek földbirtokosok, ekkor jutott Horváth István Répceszentgyörgy helységhez, mint birtokadományhoz és innen ered a családi előnév. Kerültek ki közülük alispánok, meghatározó méltóságok, birtokaik később az egész ország területére kiterjedtek. A családból kiemelkedett Szentgyörgyi Horváth (II.) Zsigmond (1737-1808), aki nagy vagyont szerzett a családnak.

Balatonfüred látképe a XIX. század közepéről (Szeremley Miklós grafikája)

Szentgyörgyi Horváth Zsigmond kezdetben a magyar királyi testőrségnél szolgált, majd országgyűlési követ lett, később Békés megye főispánja, végül kamarás és királyi tanácsos. Szentgyörgyi Horváth Zsigmond idején kezdődtek meg a család nagy építkezései: a budai Horváth-kert és a füredi Horváth-ház kivitelezése. A balatonfüredi, copf stílusú Horváth-ház 1795 és 1798 között épült meg, Trimel Ferenc tervei alapján. A korabeli tudósítás így adott hírt az építkezésről 1796-ban: „Roppant nagy épületet építtetnek itt Kir. Tanácsos Gludovátz és Horváth uraságok, melly, ha – amint már kevés hijja van – egészen elkészül, az egész vidéknek mintegy újabb tekintetet fog szolgáltatni, a savanyúvízzel élő uraságoknak pedig kívánt jó alkalmatosságokat.”

A Horváth-ház napjainkban (szallas.hu)

A Horváth háznak 1801-ben már igen neves vendége akadt, mégpedig a magyarok egyik legnagyobb barátja, József nádor. Magyarország nádorának érkezéséről ekképp tudósítottak: „Olaszországból hazajövet a nádor a Festetics-féle híres Georgikont és a füredi fürdőintézetet kívánta megtekinteni. A fenség augusztus 23-án délután érkezett meg Keszthelyről a füredi gyógytérre, hol a Ferdinánd főhercegi ezred egy zászlóaljának tisztelgését fogadta s utána Horváth Zsigmond udvari tanácsos és Gludovátz kir. tanácsos nagy és szép házában szállt meg. Rövid pihenés után fogadta a nádor a jelenlévő tábornokok és törzstisztek, valamint az előkelő nemesség hódolatát, akiknek kíséretében és az itt alkalmazott Österreicher dr. kalauzolása mellett megtekintette az ásványvíz-kutakat, fürdőket és más nyilvános intézményeket.” Szentgyörgyi Horváth Zsigmond halálát követően a ház fiai kezelésébe került. Ekkoriban tartották meg az első Anna-bált, a reformkor kezdetekor, 1825-ben. Szentgyörgyi Horváth Fülöp-János (1777-1841) nejét hívták Borsodi és Katymári Latinovits Annának (1783-1862), innen eredhetett a bál elnevezése. Leányuk a Krisztina (1805-1827) nevet (teljes neve: Mária Krisztina Julianna Erzsébet Konstancia) viselte, de az utókor gyakran keverte a bál és a leány nevét. A hagyomány szerint ezen a napon, július 26-án ismerkedett meg Szentgyörgyi Horváth Krisztina és Kiss Ernő (1799-1849) császári tiszt, de kapcsolatuk a források alapján már korábbi években kezdődhetett. Szerelmüket 1826-ban szentesítették, Kiss Ernő kilépett a seregből és a répcenszentgyörgyi katolikus templomban kötött házasságot Krisztinával. A tehetős, örmény származású egykori katonatiszt délvidéki birtokára vonult vissza ifjú feleségével. Hamarosan (1827-ben) megszületett kislányuk, Ernesztina, de az édesanya belehalt a szülés nehézségeibe. Ernesztina sem élhetett sokáig, betegségben hunyt el hét esztendős korában. Kiss Ernő ezután újra a sereget választotta, huszárezredesként, majd hadtestparancsnokként harcolt, a szabadságharc egyik meghatározó szereplője lett. Aradi kivégzését követően holttestét Katalinfalvára (Szerbia) szállították, majd később az eleméri templom sírboltjába, Szentgyörgyi Horváth Krisztina mellé helyezték örökök nyugalomba. A második világháború dúlása után Szentgyörgyi Horváth Krisztina koporsóját a répceszentgyörgyi katolikus templom kriptájába vitték. Krisztina és vértanú férje emlékére Balatonfüred Városa 2003-ban díjat alapított. Minden évben az Anna-bál szépének megválasztásakor ünnepélyes keretek közt adják át azt a Kiss Ernő porcelánszobrot – a Herendi Porcelánmanufaktúra jóvoltából –, melyet a város életében (fejlesztés, népszerűsítés, kultúra) kiemelkedő szerepet betöltő személy nyer el. A füredi Horváth-ház a magyar reformkor idején az ismert politikusok, közéleti személyek szálláshelye lett, mindaddig, amíg el nem készült a füredi Nagyvendéglő. A háznak – a házigazdák kiterjedt társadalmi kapcsolatainak köszönhetően – oly neves vendégei voltak, mint Berzsenyi Dániel, Garay János, Vécsey Ernő, Noszlopy Gáspár, Vörösmarty Mihály, Wesselényi Miklós, Deák Ferenc. Sőt mi több, itt írta meg Kossuth Lajos 1842-ben azt a híres fürdőlevelét, mely a füredi társadalmi és korabeli életnek egyik kiváló történeti forrása lett. A füredi Horváth-ház 1834-ben egy tűzvészben – állítólag éppen az Anna bálra való készülődés miatt – leégett, majd 1835-re már újraépült és 105 szobás szállóként nyílt meg.

Lányok bál után (Borsos József, 1850)

1838. júliusában ismét illusztris látogatót jegyeztek fel. József nádor fiával, Istvánnal szállt meg az impozáns épületben. Horváth Bálint 1848-ban megjelent leírásában, így mutatta be az épületet: „A Horváth ház két emeletű, a tófelüli részen látszólag három emeletű, legnagyobb épület a gyógyhelyen, igen szép kilátás van belőle a déli, s keleti részekre, 105 szobával, mellyek közöl sok csinosan, s kényelmesen, mindannyi pedig tisztán butorozván; földszint lakik a házfelügyelő, ki a szobákat a vendégeknek kiadja; továbbá egy fűszer-, s egy divatáros bolttal.” Az 1850-es évekre azonban Horváth Ágoston, a tulajdonos eladósodott és 1878-ra már a neves orvos, dr. Mangold Henrik vásárolta meg az épületet, így lett a neve Mangold-ház, majd később Stefánia főhercegnő udvar. Ezután a fürdői észvénytársaság kezelésébe került, majd 1935-ben a Tihanyi Apátság megvásárolta és felújította. 1945-ben katonai kórház lett, az 1950-es évektől pedig vállalati üdülőként használták. A Szentgyörgyi Horváth család tagjainak szinte mindegyike beírta magát a történelembe. Szentgyörgyi Horváth József honvédezredes volt az 1848-as szabadságharc idején, míg a nevét Szentgyörgyiről Hugonnaira változtató Zsigmond leánya pedig az a Hugonnai Vilma (1847-1922), akit az első magyar orvosnőként, diplomás nőként tartunk számon. Hugonnai Vilma gyermekkorában szintén emlékezetes nyarakat töltött a Horváth-házban. Vilma később a zürichi egyetemen szerzett orvosdoktori címet, de Budapesten kezdetben csak szülésznőként dolgozhatott. Később országos hírűvé vált, a hazai nőmozgalom egyik jeles alakjává. Balatonfüreden emléktábla és utca viseli nevét, bár kevesen tudják, hogy valójában ő is a neves Szentgyörgyi Horváth család egyik leszármazottja.

Bori Antal: Kétárbocos vitorlás, 1800 k. (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Festetics család (T 3) – No 255)

Balatonfüreden épített szép nyaralót gróf Esterházy László (1810-1891) királyi kamarás. Az eklektikus stílusú jellegzetes épület 1869-ben készült és a család egészen a XIX. század végéig nyaranta rendszeres vendég volt itt. A nyaralás mellett a jótékonykodás is fontosnak bizonyult a család számára: Esterházy fenyőcsemetéket ajándékozott a füredi angolparknak, de ő lett a Balaton-egylet elnöke is. Sok híresség megfordult Esterházy László nyári otthonában, köztük Esterházy Mihály (1853-1906), aki a füredi sportélet egyik kiemelkedő alakja lett. Mint tehetséges galamblövő, valamint a Balaton-egylet sportszakosztályájának és a Stefánia Yacht Egyletnek a tagja tartják számon a források. A tavi vitorlázás történetébe is beírta nevét. Az Esterházyak társadalmi státuszáról sok mindent elárul az a tény, hogy 1892-ben ebben a villában látták vendégül a tóhoz érkező Stefánia főhercegnőt is. Az Esterházyak valóban „motorjai” lettek a füredi társas- és vitorláséletnek, egy korabeli feljegyzés szerint: „A Stefánia Yacht Egylet fénykorát a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején élte és ekkor hajóparkja egyike volt a legszebbeknek az édesvízi hajóparkok között egész Európában. Főurak és gentryk nagyszámban voltak az egyesületnek tagjai és tényleg űzték is a vitorlássportot, a nyári idényt családjukkal együtt javarészt Füreden töltve. Állandóan idejártak azokban az években: Esterházy Mihály gróf elnök feleségével, Esterházy Móric gróf, Esterházy Ferenc gróf, id. Esterházy Ferenc gróf, Esterházy László, Béla, Andor, Károly gróf és felesége, Andrássy Géza gróf és felesége, Andrássy Sándor gróf és felesége, Andrássy Gyula gróf, Károlyi László gróf, Berchtold Miklós gróf és nővére, Széchenyi Béla gróf két leányával, Széchenyi Imre, Géza, Emil grófok, Inkey István báró, felesége, leánya és bét fia, Nádasdy Ferenc gróf, két leánya és fia…”