Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Új Szerbiából Új Oroszország: Novorosszija és a szerbek

Varasd, Szenttamás, Csanád, Zimony, Solymos, Versec, Földvár, Vukovár, Kanizsa, Zenta, Martonos, Pancsova, Nagylak, Szabadka, Csongrád, Zombor, Világos – ismerős településnevek Magyarország déli vármegyéiből. Pedig ezek a nevek egy egész picit más átírásban – pl. Vilagoš/ Вилагош, Šoljmoš/ Шолймош, Čongrad/Чонград, Sentomaš/Сентомаш – háromszáz évvel ezelőtt a mai Ukrajna területén is felbukkantak. Néhányat pedig a mai napig használnak.

1751-ben Bécsben az orosz nagykövetet megkörnyékezte egy bizonyos Horvát Jován. Nevével ellentétben sem horvát, sem magyar nem volt, hanem a szerb határőrvidék egyik tisztje. A török uralom alól legutoljára felszabadított magyar terület, a temesvári Bánság katonai határőrvidékének egy részét ugyanis éppen felszámolta a bécsi kormányzat, s az ottani rácok egy része inkább maradt volna határőr-földműves, mint bizonytalan státusú, fegyvertelen paraszt, vagy élethosszig szolgáló zsoldos a császári-királyi seregben. Horvát Jován eredetileg szlavóniai katonacsaládból származott, de eddigre már a katonai határőrvidék lakosainak életét szabályozó Statuta Valachorum alá tartozott. Igen, a joggyűjtemény elnevezése nem tévedés: a Balkán népeit a sajátos életmódot folytató, félnomád, katonáskodó-rabló „vlachok” gyűjtőfogalom alá sorolták be, s így a katonai határőrvidék népe is ide tartozott.

A mai Ukrajna területe 1760 körül. Balra felül-középen mélyebb tónusú mályvaszínnel Új Szerbia területe


Egy szó mint száz, Horvát Jován megállapodott a bécsi orosz nagykövettel, s ezután elbocsátását kérte Mária Teréziától, csaknem háromszáz társával együtt. Mária Terézia elég okos volt ahhoz, hogy felismerje: így könnyen megszabadulhat a feleslegessé vált társaságtól, s egyúttal az oroszoknak is szívességet tehet. Így azután megindulhatott az áttelepülés a mai ukrajnai Kirovográd körzetébe. Erzsébet cárnő kormányzata, hogy helyet biztosítson az érkezőknek, elrendelte a korábban érkezett telepesek távozását. Ez nem érintette valami jól az ottaniakat, hiszen a terület mintegy négy és félezer háztartásából alig hatszáz volt „őslakos”, vagyis azoknak a leszármazottja, akik túlélték a XVII. század második felétől (tehát ekkor már közel száz éve) tartó kozák felkeléseket, lengyel megtorló hadjáratokat, tatár portyákat, orosz hadműveleteket. Ebből is látszik, hogy a telepítésekre szükség volt.

Új-Szerbia. A kéken jelzett terület felé a határ a Dnyeper.

Ahogyan Henry Sienkiewicz írja a nagy kozák háborúk idejéről: „A polgárháborúk még sokáig elhúzódtak. Azután jött a ragály meg a svédek. A tatárok csaknem állandó vendégek voltak Ukrajnában, tömegesen hajtván rabságba a népet. Elnéptelenedett a Köztársaság, de elnéptelenedett Ukrajna is. Farkasok üvöltöztek a hajdani városok üszkei fölött, s a hajdan virágzó ország olyan volt, mint egy nagy temető.” Mivel ekkor még létezett a környezetét évszázadok óta terrorizáló Krími Tatár Kánság, ezért az orosz kormányzat természetesen a határőröket részesítette előnyben. A Horvát Jovánnal betelepülő határőrök azonban nem mind voltak „határőrök”: az új telepes populáció csaknem háromnegyede román volt, erdélyi mokány vagy moldvai oláh. A román nemzettudat kiforratlanságát, a szerb-vlach életforma közösségét és az ortodox egyház egyesítő erejét mutatja, hogy csak a „szerb” nemzeti eszme jelent meg a térségben. Ugyanis alig fészkelődtek meg, Horvát Jován arra gondolt, hogy a szerb államiság helyreállításához éppen megfelelő lenne az Új Szerbiának nevezett terület.

Novorosszija (Új-Oroszország) területe a XVIII. század végén (sárgával). A mai Ukrajna határai lila vonallal kihúzva.

Csakhogy Horvát Jovánt éppen az általa létrehozott bíróság a különböző visszaélések miatt elmarasztalta, és Nagy Katalin cárnő 1762-ben a vologdai kormányzóságba száműzte. Innen csak Tököly-Popovics Péter, egy szintén szerb származású cári tábornok közbenjárására szabadult. Visszatérhetett újszerbiai birtokaira, s itt halt meg 65 éves korában. 1764-ben azután a létrejött Új Szerbia helyett megalakult az Új Oroszországi Kormányzóság, vagyis Novorosszija. Ebben egyébként Katalin cárnő a nyugati mintákat követte, hiszen az amerikai hódítások során a spanyolok, az angolok és a franciák is Új Spanyolországot, Új Angliát és Új Franciaországot hoztak létre.

Peter Tekeli/Пётр Текели (Tököly Péter) a korszakban divatos, magyar huszáregyenruhában

Az említett Tököly név sem véletlen, bár semmi köze a felvidéki, evangélikus Thököly családhoz. Ezeket a Tökölyket eredetileg Popovicsnak hívták, s az ó-szerbiai Tekijából emigráltak a nagy törökellenes felszabadító háborúk vége felé, innen jött a Tekeli-, magyarorsítva Tököly név. A család alapítója (Janko Tekeli/ Tököly János) a Rákóczi-szabadságharcban a kurucok ellen harcoló császári-királyi rácok élén tett szolgálataiért kapott magyar nemességet. A Rákóczi-szabadságharc idején a bécsi szolgálatban álló szerbek nemhogy terrorisztikus, de inkább horrorisztikus akciókat is hajtottak végre a Dunántúlon, s ezt a XVIII. század folymán még néhány alkalommal követték borzallmas "rácjárások". Azonban, ami magát Tököly Jánost illeti, az ő gondolkodása megváltozott: még Rodostóba is ellátogatott Rákóczi Ferenchez. Ettől fogva a Tökölyek gyanúsak voltak a bécsi kormány előtt. Unokája, Péter, azután nem találta meg a számítását a császári-királyi hadseregben, s 1748-ban orosz szolgálatba állt. A Szlovjanszk környéki, szintén emigráns rácokból álló huszárezredhez került, majd egyre feljebb lépett a ranglétrán. Nemcsak a törökök és a poroszok, de a lengyel szabadságharcos Bari Konföderáció ellen is harcolt. Így esett, hogy szűk két évtized múlva már a cárnőnél is szava volt. Karrierje ekkor sem állt meg: 1775-ben a mai ukrán állam elődjének ábrázolt, már akkor is orosz függésben levő zaporozsjei kozák állam felszámolását végezte el. Zaporozsje központjának, a Szicsnek a rajtütésszerű, vér nélküli elfoglalásával betetőzött a kozákság és Ukrajna moszkvai uralom alá való betagozódásának folyamata.

Az egykori Zaporozsjei Had területét a már tíz évvel azelőtt létrejött, jóval nagyobb kiterjedésű Új Oroszország kormányzóságba tagolták be.